Jer. 14.
Jer. 14.
Júdát nagy éhséggel bünteti Isten.
Jer. 14,1
Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:
Jer. 14,2
Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
Jer. 14,3
Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak [Siral. 4,4.] vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és [2 Sám. 15,30. 19,4.] befedik fejöket.
Jer. 14,4
A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.
Jer. 14,5
Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű.
Jer. 14,6
A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.
Jer. 14,7
Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te [vers 21.] nevedért, mert temérdek [Ésa. 59,12.] a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
Jer. 14,8
Izráel reménysége, megszabadítója a [Zsolt. 9,10.] nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?
Jer. 14,9
Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te [2 Krón. 7,16.] közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!
Jer. 14,10
Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda [rész 2,18.] futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az [Hós. 8,13.] ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.
Jer. 14,11
És mondá nékem az Úr: Ne [rész 11,14. 15,1.] könyörögj e népért, az ő javára.
Jer. 14,12
Mikor bőjtölnek, én meg [rész 13,23. 24. Ésa. 1,15. Ezék. 8,17. 18.] nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
Jer. 14,13
És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, [vers 15. rész 8,11. 29,8.] éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
Jer. 14,14
És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem [rész 28,1. 2. 15-17.] őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
Jer. 14,15
Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
Jer. 14,16
A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever [Siral. 2,21.] majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
Jer. 14,17
Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak [rész 13,17. Siral. 1,16. 2,18.] éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
Jer. 14,18
Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
Jer. 14,19
Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért [rész 13,23. 24.] vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet [rész 8,15. 16.] vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!
Jer. 14,20
Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink [Dán. 9,8.] bűnét; bizony vétkeztünk ellened!
Jer. 14,21
Ne vesd meg a te [Ésa. 48,9. Ezék. 20,22.] nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek [1 Krón. 28,2. 20.] székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való [2 Krón. 7,12-14.] szövetségedet!
Jer. 14,22
Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!
