Jer. 12.
Jer. 12.
Anatóth gonoszsága, Júda pusztulása a szomszédos népek által, meglakolása és kilátásai.
Jer. 12,1
Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés [Jób 21,7-13.] az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők?
Jer. 12,2
Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő [Jób 21,14.] szívöktől!
Jer. 12,3
Engem pedig [Zsolt. 17,3.] ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd őket a [Zsolt. 73,18-20.] megölésnek napjára!
Jer. 12,4
Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon [Zsolt. 107,34.] el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és [Sof. 1,3.] madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
Jer. 12,5
Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
Jer. 12,6
Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ők is [rész 9,4.] hűtlenül bántak veled; ők is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
Jer. 12,7
Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem [5 Móz. 28,63.] szeret.
Jer. 12,8
Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdőben; ordítva támadt ellenem; ezért gyűlölöm őt.
Jer. 12,9
Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-é ellene madarak mindenfelől? Jőjjetek, seregeljetek össze mind ti [Ésa. 56,9. 10.] mezei vadak; siessetek az evésre!
Jer. 12,10
Sok pásztor [rész 5,7. 6,3.] pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
Jer. 12,11
Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
Jer. 12,12
A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
Jer. 12,13
Búzát vetettek és tövist [3 Móz. 26,16. 5 Móz. 28,38.] aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.
Jer. 12,14
Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felől, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom őket az ő földükből, és Júda házát is kigyomlálom közülök!
Jer. 12,15
És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
Jer. 12,16
És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
Jer. 12,17
Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
