Jer. 10.
Jer. 10.
A bálványok hiábavalósága, az Úr egyedüli istensége.
Jer. 10,1
Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
Jer. 10,2
Ezt mondja az Úr: A [3 Móz. 18,3. 4.] pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
Jer. 10,3
Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő [Ésa. 40,19. 20. 41,24. Hós. 4,12.] fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
Jer. 10,4
Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
Jer. 10,5
Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem [Zsolt. 115,5.] beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
Jer. 10,6
Nincs hozzád [Zsolt. 86,8. 10.] hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!
Jer. 10,7
Ki ne félne tőled, [Jel. 15,4.] nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
Jer. 10,8
Mind egyig [Hab. 2,18.] balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
Jer. 10,9
Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; [Ezék. 16,18.] öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
Jer. 10,10
De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló [Zsolt. 10,16.] király; az ő haragja előtt reszket [Hab. 3,5-12. Zsolt. 18,8.] a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.
Jer. 10,11
(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)
Jer. 10,12
Ő [1 Móz. 1,1-31.] teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.
Jer. 10,13
Szavára [Zsolt. 18,14-16.] víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.
Jer. 10,14
Minden [rész 51,17.] ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.
Jer. 10,15
Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök [Ésa. 19,1.] idején!
Jer. 10,16
Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség [5 Móz. 32,31. Zsolt. 16,5. 74,2.] alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve!
Jer. 10,17
Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!
Jer. 10,18
Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.
Jer. 10,19
Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen [rész 14,18. 19.] az én vereségem, és szenvedem azt!
Jer. 10,20
Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
Jer. 10,21
Mert oktalanok [rész 8,7.] voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
Jer. 10,22
A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak [rész 4,6.] földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok [rész 9,11.] tanyájává.
Jer. 10,23
Tudom Uram, hogy az embernek nincs [Péld. 16,1-9.] hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Jer. 10,24
Fenyíts meg [Ésa. 27,8. Zsolt. 6,2.] engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
Jer. 10,25
Öntsd ki haragodat [Zsolt. 79,6.] ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!
