A választottak elpecsételése. Az idvezűltek mennyei sokasága.
Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük [rész 9,4. Ezék. 9,4.] a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, [rész 14,1.] az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden [rész 5,9.] nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba [rész 3,5. 6,11.] öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;
És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a [Zsolt. 3,9. rész 12,10. 19,1.] mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
Az angyalok [rész 5,11.] pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent,
Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.
Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba [rész 3,18.] vannak öltözve, kik és honnét jöttek?
És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és [Ésa. 1,18. Zsid. 9,14.] megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát [Ésa. 4,5. Ezék. 37,27.] felettök.
Nem éheznek [Ésa. 49,10.] többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap [Zsolt. 121,6.] nem tűz rájok, sem semmi hőség:
Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl [rész 21,4. Ésa. 25,8.] Isten az ő szemeikről minden könyet.