Jel. 5.
Jel. 5.
A hétpecsétes könyvről, a melyet megnyitni csak a Bárány méltó, a kinek minden teremtett állat tisztességet tesz.
Jel. 5,1
És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, [rész 4,2.] egy könyvet [Ezék. 2,9. 10.], a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
Jel. 5,2
És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
Jel. 5,3
És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
Jel. 5,4
Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
Jel. 5,5
És egy a Vének [rész 4,4.] közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, [rész 22,16. Ésa. 11,1-10.] Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
Jel. 5,6
És láték a királyiszék és a négy lelkes [rész 4,6.] állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és [Zak. 3,9.] hét szeme vala, a mi az Istennek hét [rész 1,4. 4,5.] Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
Jel. 5,7
És eljöve és elvevé a könyvet [vers 1. rész 4,2.] a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
Jel. 5,8
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák [rész 14,2.] és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek [rész 8,3. Zsolt. 141,2.] imádságai.
Jel. 5,9
És éneklének új [rész 14,3.] éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket [Csel. 20,28. Róm. 3,25. 1 Kor. 6,20. 7,23. Eféz. 1,7. Zsid. 9,14. 1 Pét. 1,19.] Istennek a te véred által, minden [rész 7,9.] ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
Jel. 5,10
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká [rész 1,6. 20,6. 2 Móz. 19,6.] és papokká; és uralkodunk a földön.
Jel. 5,11
És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének [rész 7,11.] körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer [Dán. 7,10.] tízezer és ezerszer ezer vala;
Jel. 5,12
Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett [rész 4,11.] Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
Jel. 5,13
Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a [Fil. 2,10.] földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben [rész 4,2. 3.] ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.
Jel. 5,14
És a négy lelkes [rész 4,6-8.] állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén [rész 4,4.] leborult és imádá az örökkön örökké élőt.
