Jel. 17.
Jel. 17.
Babilont, a veres fenevadon űlő nőt, és az ő birodalmát legyőzi a Bárány.
Jel. 17,1
És jöve egy a hét [rész 15,6. 7.] angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának [Náh. 3,4.] kárhoztatását, a ki a sok vizen ül; [Jer. 51,13.]
Jel. 17,2
A kivel paráználkodtak a [rész 18,3. 9.] föld királyai, és az ő paráznaságának [rész 14,8. Jer. 51,7.] borával megrészegedtek a föld lakosai.
Jel. 17,3
És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje [rész 13,1.] és tíz szarva vala.
Jel. 17,4
Öltözött [rész 18,16.] vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
Jel. 17,5
És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; [rész 14,8. 16,19. 18,2.] a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
Jel. 17,6
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől [rész 18,24.] és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
Jel. 17,7
És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.
Jel. 17,8
A fenevad, [rész 11,7. 13,1. 4.] a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe [rész 3,5. 13,8. 20,12. 21,27. 2 Móz. 32,32.] e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.
Jel. 17,9
Itt az elme, a melyben van [rész 13,18.] bölcseség. A hét [rész 13,1.] fő a hét hegy, a melyen az asszony ül;
Jel. 17,10
Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.
Jel. 17,11
A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.
Jel. 17,12
A tíz [rész 13,1. Dán. 7,20. 24.] szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.
Jel. 17,13
Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.
Jel. 17,14
Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura [rész 19,16. 1 Tim. 6,15.] és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.
Jel. 17,15
És monda nékem: A vizek, [vers 1.] a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek [Ésa. 8,7.] azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.
Jel. 17,16
És a tíz [vers 12. 13.] szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik [rész 18,8.] őt tűzzel.
Jel. 17,17
Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.
Jel. 17,18
És az asszony, [vers 4. 5.] a melyet láttál, ama nagy [rész 16,19.] város, a melynek királysága van a földnek királyain.
