2 Ján. 1.
2 Ján. 1.
Intés a befogadott igazságban való megmaradásra.
2 Ján. 1,1
A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.
2 Ján. 1,2
Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:
2 Ján. 1,3
Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.
2 Ján. 1,4
Felettébb örültem, hogy olyanokat [3 Ján. 1,3.] találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.
2 Ján. 1,5
És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, [1 Ján. 2,7. 3,11. 23. 4,21.] hogy szeressük egymást!
2 Ján. 1,6
És ez a szeretet, [1 Ján. 5,3.] hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
2 Ján. 1,7
Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust [1 Ján. 2,22. 4,3.] testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. [1 Ján. 2,18. 22.]
2 Ján. 1,8
Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.
2 Ján. 1,9
A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
2 Ján. 1,10
Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt [Róm. 16,17. 2 Thess. 3,6. Tit. 3,10.] be házatokba, és azt ne köszöntsétek;
2 Ján. 1,11
Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.
2 Ján. 1,12
Sok írni valóm [3 Ján. 1,13. 14.] volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk [1 Ján. 1,4.] teljes legyen.
2 Ján. 1,13
Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.
