A pártoskodás elítélése; alázatosság ajánlása; óvás a magabízástól.
Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban [1 Pét. 2,11. Róm. 7,23.] vitézkednek?
Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. [Jak. 1,6. 7. Mát. 7,7.]
Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. [Luk. 6,26. Róm. 8,7. 1 Ján. 2,15.]
Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre [1 Móz. 6,5. 2 Móz. 20,5. 4 Móz. 11,29. Mát.6,24.] kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?
De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: [Péld. 3,34. Jób 22,29. Mát. 23,12. 1 Pét. 5,5.] Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.
Engedelmeskedjetek azért az Istennek; [Eféz. 6,12. 1 Pét. 5,6. 8,9.] álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
[Zak. 1,3.] Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog [Ésa. 1,16.] hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.
Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
Alázzátok meg magatokat az [1 Pét. 5,6.] Úr előtt, és felmagasztal titeket.
Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat? [Mát. 7,1. 10,28. Róm. 2,1. 14,4.]
Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk; [Péld. 27,1.]
A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. [Luk. 12,20.]
Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és [Csel. 18,21.] élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
A ki azért tudna jót cselekedni, és nem [Luk. 12,47.] cselekeszik, bűne az annak.