Hós. 13.
Hós. 13.
Jákób panaszkodik a népnek elvetemedéséről.
Hós. 13,1
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
Hós. 13,2
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! [rész 2,7. 4,12. 8,4. 11. 14. 10,1. 11,2. 12,11.] Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat [1 Kir. 19,18.] csókolnak!
Hós. 13,3
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és [Zsolt. 1,4. 35,5. 37,20. Ésa. 17,13. 41,15.] mint a kéménynek füstje.
Hós. 13,4
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. [rész 12,9. 2 Móz. 3,14. 15.] Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
Hós. 13,5
Én ismertelek téged [rész 11,1. 3. 4. 5 Móz. 32,10.] a pusztában, az eltikkadt földön.
Hós. 13,6
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének [rész 4,7. 7,15. 10,1.] rólam.
Hós. 13,7
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; [rész 5,14.] mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
Hós. 13,8
Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
Hós. 13,9
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
Hós. 13,10
Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt [1 Sám. 8,5.] és fejedelmeket!
Hós. 13,11
Adtam néked királyt [1 Sám. 8,7. 10,21. 24.] haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
Hós. 13,12
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
Hós. 13,13
A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
Hós. 13,14
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! [1 Kor. 15,55.] Megbánás elrejtetett én előlem.
Hós. 13,15
Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, [rész 8,3. 7. 8. 12,1. 10,14.] az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
