Hós. 11.
Hós. 11.
Isten régi kegyelme; a nép elhajlása; fogságba vitele és újra kegyelembe vétetése.
Hós. 11,1
Mikor még gyermek [2 Móz. 4,22. 23.] volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam [Máté 2,15.] ki az én fiamat.
Hós. 11,2
A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.
Hós. 11,3
Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én [5 Móz. 32,10. Ésa. 46,3. 4.] gyógyítottam meg őket.
Hós. 11,4
Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.
Hós. 11,5
Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni.
Hós. 11,6
És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt.
Hós. 11,7
Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni [vers 2. Jer. 10,12.] tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta.
Hós. 11,8
Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! [1 Móz. 19,24. 25. 5 Móz. 29,23.] Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!
Hós. 11,9
Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök [Jer. 31,20. Ésa. 55,7-9. Malak. 3,6.] én.
Hós. 11,10
Az Urat fogják követni. [rész 5,15.] Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől.
Hós. 11,11
Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!
Hós. 11,12
Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de [rész 4,2.] Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges [rész 5,10. 8,14.] Szenttel.
