Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
Az embernek minden úta [rész 16,2.] igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább [Ésa. 1,11-16. Hós. 6,6.] szereti az Úr az áldozatnál.
A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [rész 10,4. 13,4.] van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
A hamisságnak [rész 10,2.] nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
Az istentelenek [rész 5,22. Jak. 5,1-5.] pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
Jobb a tető [rész 25,24.] ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
Mikor a csúfolót büntetik, [rész 19,25.] az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.
Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
Vígasság az igaznak igazat cselekedni; [rész 10,23.] de ijedelem a hamisság cselekedőinek.
Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
Az igazért váltságdíj [rész 11,8.] az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
Jobb lakozni a pusztának [vers 9.] földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.
Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
A ki követi az igazságot és [rész 22,9.] az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
A hősök városába felmegy [Préd. 9,15-17.] a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.
A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja [rész 18,21.] életét a nyomorúságtól.
A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem [rész 19,15. 22,13. 26,14.] akarnak dolgozni.
Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, [Zsolt. 37,26.] és nem tartóztatja meg adományát.
Az istentelenek áldozatja [rész 15,8.] útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
A hazug bizonyság [rész 19,5. 9.] elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács [rész 19,21.] az Úr ellen.
Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré [Zsolt. 33,17.] a megtartás!