Péld. 16.
Péld. 16.
Péld. 16,1
Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van [rész 19,21. Jer. 10,23.] a nyelv felelete.
Péld. 16,2
Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, [rész 21,2.] az Úr az!
Péld. 16,3
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid [Zsolt. 37,5. 1 Pét. 5,7.] véghez mennek.
Péld. 16,4
Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek [Jób 21,30. Róm. 2,6-11.] napjára.
Péld. 16,5
Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében [rész 6,16. 17.] felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Péld. 16,6
Könyörületességgel [Dán. 4,24.] és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Péld. 16,7
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Péld. 16,8
Jobb a kevés igazsággal, [rész 15,16. 1 Tim. 6,6.] mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Péld. 16,9
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja [vers 1. rész 19,21.] annak járását.
Péld. 16,10
Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon [vers 12. rész 31,9.] hamisságot az ő szája.
Péld. 16,11
Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden [5 Móz. 25,13.] mérőkő.
Péld. 16,12
Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
Péld. 16,13
Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; [vers 10.] és az [Zsolt. 101,6.] igazmondót szereti a király.
Péld. 16,14
A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
Péld. 16,15
A királynak vidám [rész 19,12.] orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
Péld. 16,16
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az [rész 3,13-15. Zsolt. 119,72.] aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
Péld. 16,17
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
Péld. 16,18
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
Péld. 16,19
Jobb alázatos lélekkel [Ésa. 57,15.] lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Péld. 16,20
A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az [Jer. 17,7. 8.] Úrban, oh mely boldog az!
Péld. 16,21
A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
Péld. 16,22
Életnek kútfeje [rész 13,14.] az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
Péld. 16,23
A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
Péld. 16,24
Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Péld. 16,25
Van [rész 14,12.] oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Péld. 16,26
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
Péld. 16,27
A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy [rész 12,17. Jak. 3,6.] égő tűz van;
Péld. 16,28
A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
Péld. 16,29
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
Péld. 16,30
A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
Péld. 16,31
Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
Péld. 16,32
Jobb a hosszútűrő [rész 15,18.] az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Péld. 16,33
Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
