Péld. 1.
Péld. 1.
E könyvnek hasznai. Miben áll az igaz bölcseség. Óv azoktól, a kik mások élete és javai ellen törnek. Feddi a bölcseség az ő megvetőit.
Péld. 1,1
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának [Préd. 1,1.] példabeszédei,
Péld. 1,2
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Péld. 1,3
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Péld. 1,4
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Péld. 1,5
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Péld. 1,6
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Péld. 1,7
Az Úrnak félelme [Jób 28,28. Zsolt. 111,10.] feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Péld. 1,8
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását [rész 6,20. 15,5.] el ne hagyd.
Péld. 1,9
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Péld. 1,10
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne [rész 23,17.] fogadd beszédöket.
Péld. 1,11
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk [Mik. 7,2. 3.] vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Péld. 1,12
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
Péld. 1,13
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Péld. 1,14
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Péld. 1,15
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat [Zsolt. 1,1. 4,5.] ösvényüktől;
Péld. 1,16
Mert lábaik a gonoszra [Ésa. 59,7. Róm. 3,15.] futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Péld. 1,17
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Péld. 1,18
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Péld. 1,19
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét [Zsolt. 5,5-7.] veszi el.
Péld. 1,20
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon [rész 8,1-3.] zengedezteti az ő szavát.
Péld. 1,21
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Péld. 1,22
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Péld. 1,23
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Péld. 1,24
Mivelhogy hívtalak [Ésa. 65,12. 66,4.] titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Péld. 1,25
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Péld. 1,26
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Péld. 1,27
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, [rész 10,24.] és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Péld. 1,28
Akkor segítségül hívnak engem, de nem [Jób 27,8. 9. 36,12. Ésa. 1,15. 59,2.] hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Péld. 1,29
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Péld. 1,30
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Péld. 1,31
Esznek azért az ő útjoknak [vers 32. Róm. 2,6-9.] gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Péld. 1,32
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Péld. 1,33
A ki pedig hallgat engem, lakozik [Ésa. 1,19.] bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
