Csel. 7.
Csel. 7.
István védőbeszéde és megköveztetése.
Csel. 7,1
Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
Csel. 7,2
Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,
Csel. 7,3
És monda néki: Eredj ki a te földedből [1 Móz. 12,1-3.] és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
Csel. 7,4
Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: [1 Móz. 11,31. 32.] és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:
Csel. 7,5
És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának [1 Móz. 12,7. 13,15.] ő utána, holott nem vala néki gyermeke.
Csel. 7,6
Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [1 Móz. 15,13. 16.] négyszáz esztendeig.
Csel. 7,7
De azt a népet, melynek szolgálnak, én [1 Móz. 15,14.] megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.
Csel. 7,8
És adta néki a körülmetélés [1 Móz. 17,9. 10.] szövetségét: és így nemzé Izsákot, [1 Móz. 21,2-4.] és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, [1 Móz. 25,21. 26.] és Jákób a [1 Móz. 29,31-35. 30,5-24.] tizenkét pátriárkhát.
Csel. 7,9
A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; [1 Móz. 37,4. 28.] de Isten vele vala,
Csel. 7,10
És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé [1 Móz. 41,38-44.] kormányzóul állatá.
Csel. 7,11
Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
Csel. 7,12
Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, [1 Móz. 42,2-3.] elküldé először a mi atyáinkat.
Csel. 7,13
És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, [1 Móz. 45,1-3.] és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
Csel. 7,14
És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és [1 Móz. 46,27. 2 Móz. 1,5. 5 Móz. 10,22.] egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.
Csel. 7,15
Leméne azért [1 Móz. 46,5-7.] Jákób Égyiptomba, és meghala [1 Móz. 49,33. 2 Móz. 1,6.] ő és a mi atyáink;
Csel. 7,16
És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának [1 Móz. 23,16. 33,19. 50,13. Józs. 24,32.] fiaitól.
Csel. 7,17
Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, [1 Móz. 15,16.] melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és [2 Móz. 1,7. 4 Móz. 1,45-47.] megsokasodék Égyiptomban,
Csel. 7,18
Mindaddig, mígnem más király támada, [2 Móz. 1,8-22.] ki nem ismeri vala Józsefet.
Csel. 7,19
Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
Csel. 7,20
Akkor születék Mózes, és [2 Móz. 2,2. Zsid. 11,23.] ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
Csel. 7,21
Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé [2 Móz. 2,10.] őt a saját fia gyanánt.
Csel. 7,22
És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
Csel. 7,23
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel [2 Móz. 2,11. 12.] fiait.
Csel. 7,24
És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
Csel. 7,25
És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
Csel. 7,26
Másnap meg olyankor jelent meg köztük, [2 Móz. 2,13. 14.] mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
Csel. 7,27
De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
Csel. 7,28
Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
Csel. 7,29
E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, [2 Móz. 2,15. 21. 22.] a hol két fia születék.
Csel. 7,30
És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala [2 Móz. 3,1-6.] csipkebokornak tüzes lángjában.
Csel. 7,31
Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:
Csel. 7,32
Én vagyok [2 Móz. 3,6. 15. 16.] a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
Csel. 7,33
Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat [Józs. 5,15.] lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
Csel. 7,34
Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat [2 Móz. 3,7-10.] meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.
Csel. 7,35
Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged [vers 27.] fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a [2 Móz. 3,2-10.] csipkebokorban.
Csel. 7,36
Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén [2 Móz. 7,10. 12. 20.] Égyiptomnak földében és a Verestengeren [2 Móz. 14,21-28.] és a pusztában negyven [2 Móz. 15,25. 17,5. 6.] esztendeig.
Csel. 7,37
Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek [5 Móz. 18,15. 18.] az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
Csel. 7,38
Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai [2 Móz. 20,21. 34,28. 32.] hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő [5 Móz. 32,47. Zsid. 4,12. 1 Pét. 1,23.] igéket vőn, hogy nékünk adja;
Csel. 7,39
A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
Csel. 7,40
Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk [2 Móz. 32,1.] isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.
Csel. 7,41
És borjúképet [2 Móz. 32,2-6.] csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.
Csel. 7,42
Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég [Jer. 19,13. Róm. 1,25.] seregének; a mint meg van írva [Ámós 5,25-27.] a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
Csel. 7,43
Sőt inkább hordoztátok a [3 Móz. 18,21. 20,2. 1 Kir. 11,7. 2 Kir. 23,10.] Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.
Csel. 7,44
A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára [2 Móz. 25,40.] csinálja, melyet látott vala.
Csel. 7,45
Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak [Józs. 3,13-15.] Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;
Csel. 7,46
Ki kegyelmet talált az Isten [1 Sám. 13,14.] előtt, és könyörgött, hogy hajlékot [2 Sám. 7,2. 1 Krón. 17,1. Zsolt. 132,2-5.] találhasson a Jákób Istenének.
Csel. 7,47
Salamon építe pedig néki [1 Kir. 6,1. 2 Krón. 3,1.] házat.
Csel. 7,48
De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, [1 Kir. 8,27. 2 Krón. 6,18.] mint a próféta mondja:
Csel. 7,49
A menny nékem ülőszékem, [Ésa. 66,1. 2.] a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
Csel. 7,50
Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
Csel. 7,51
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, [5 Móz. 9,6. Ésa. 63,10. Jer. 6,10. 9,26.] ti azonképen.
Csel. 7,52
A próféták közül kit nem üldöztek a [Mát. 5,12. Luk. 11,47-51.] ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá [rész 3,14. 15.] lettetek;
Csel. 7,53
Kik a törvényt angyalok [vers 38. Gal. 3,19. Zsid. 2,2.] rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
Csel. 7,54
Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.
Csel. 7,55
Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, [rész 6,3. 5.] a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja [Mát. 26,64. Márk 14,62. Luk. 22,69. Róm. 8,34.] felől,
Csel. 7,56
És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
Csel. 7,57
Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
Csel. 7,58
És kiűzvén [3 Móz. 24,14. 16.] a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok [rész 6,13. 5 Móz. 17,7.] pedig felsőruháikat [rész 22,20.] egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
Csel. 7,59
Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én [Zsolt. 31,6. Luk. 23,46.] lelkemet!
Csel. 7,60
Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd [Luk. 23,34. Mát. 5,44.] nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.
