Csel. 3.
Csel. 3.
Péter Jánossal a templomba felmenvén, a sántát meggyógyítja; e csudára összefutott népnek az idvesség titkait megjelenti, vádolva hálátlanságukat és kívánva tőlük a bűnbánatot.
Csel. 3,1
Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.
Csel. 3,2
És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [rész 14,8-10.] vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.
Csel. 3,3
Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.
Csel. 3,4
Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
Csel. 3,5
Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
Csel. 3,6
Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
Csel. 3,7
És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.
Csel. 3,8
És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve [Ésa. 35,6.] és dícsérve az Istent.
Csel. 3,9
És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:
Csel. 3,10
És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.
Csel. 3,11
Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.
Csel. 3,12
Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?
Csel. 3,13
Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, [Mát. 21,17. Márk 15,9. Luk. 23,16. Ján. 18,39.] hogy elbocsátja.
Csel. 3,14
Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember [Mát. 27,21. Márk 15,11. Luk. 23,18. Ján. 18,40.] bocsáttassék el néktek,
Csel. 3,15
Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
Csel. 3,16
És az ő nevében való hit [Ján. 14,12. 13.] által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
Csel. 3,17
De most, atyámfiai, tudom, [1 Kor. 2,8.] hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.
Csel. 3,18
Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, [Ésa. 53,2-12. Dán. 9,26.] ekképen töltötte be.
Csel. 3,19
Bánjátok meg azért és térjetek meg, [rész 2,38.] hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés [2 Thess. 1,7. Zsid. 4,1-11.] idei az Úrnak színétől.
Csel. 3,20
És elküldje a Jézus Krisztust, [rész 1,11.] a ki néktek előre hirdettetett.
Csel. 3,21
Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
Csel. 3,22
Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt [5 Móz. 18,18. 19.] néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.
Csel. 3,23
Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
Csel. 3,24
De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
Csel. 3,25
Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván [1 Móz. 22,18.] Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
Csel. 3,26
Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, [Mát. 15,24. Ján. 4,22. Róm. 1,16. 15,18.] elküldé őt, hogy megáldjon [Mát. 11,28.] titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.
