Csel. 22.
Csel. 22.
Pál magamentése. Római polgárjogánál fogva megmenekül a megvesszőztetéstől.
Csel. 22,1
Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
Csel. 22,2
Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
Csel. 22,3
Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a [Csel. 5,34.] Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének [Gal. 1,14. Fil. 3,6.] pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
Csel. 22,4
És ezt a tudományt [Csel. 8,3. 26,9-11. Gal. 1,13. 1 Kor. 15,9.] üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
Csel. 22,5
Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, [Csel. 9,2. 26,12.] hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
Csel. 22,6
Lőn [Csel. 9,3-8. 26,13-15.] pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
Csel. 22,7
És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Csel. 22,8
Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
Csel. 22,9
A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
Csel. 22,10
Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
Csel. 22,11
Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
Csel. 22,12
Egy bizonyos Ananiás pedig, [Csel. 9,10-18.] ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
Csel. 22,13
Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
Csel. 22,14
Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
Csel. 22,15
Mert leszel néki [Csel. 26,16.] tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
Csel. 22,16
Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
Csel. 22,17
Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe [Csel. 9,26-30. 26,20.] megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
Csel. 22,18
És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
Csel. 22,19
És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
Csel. 22,20
És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is [Csel. 7,58. 8,1.] ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
Csel. 22,21
És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a [Csel. 9,15. 26,17. 18. Róm. 15,18. 19. Gal. 1,16.] pogányok közé.
Csel. 22,22
Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el [Csel. 21,36.] a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
Csel. 22,23
Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
Csel. 22,24
Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
Csel. 22,25
A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é [Csel. 16,37.] néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
Csel. 22,26
Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
Csel. 22,27
Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
Csel. 22,28
És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
Csel. 22,29
Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, [Csel. 16,38.] mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
Csel. 22,30
Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
