Csel. 18.
Csel. 18.
Pál Korinthusban, honnan Efézuson átmenve meglátogatja Jeruzsálemet, Antiókhiát, Galáciát, Frigiát. Apollós nagyobb világot vesz a tudományban.
Csel. 18,1
Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.
Csel. 18,2
És mikor egy [Róm. 16,3. 4. 1 Kor. 16,19. 2 Tim. 4,19.] Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.
Csel. 18,3
És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik [Csel. 20,34. 1 Kor. 4,12. 2 Thess. 3,8.] vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.
Csel. 18,4
Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
Csel. 18,5
Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából [rész 17,14. 15. 1 Thess. 3,2. 6.] Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
Csel. 18,6
Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva [Mát. 10,14. Csel. 13,51.] monda nékik: Véretek a fejetekre; [2 Sám. 1,16. 1 Kir. 2,33. Ezék. 3,18. 20. Mát. 23,35.] én tiszta vagyok: [Csel. 20,26. Mát. 27,24. 25.] mostantól fogva a pogányokhoz [Csel. 13,46. 28,28.] megyek.
Csel. 18,7
És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.
Csel. 18,8
Krispus [1 Kor. 1,14.] pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.
Csel. 18,9
Monda pedig az Úr látás [Csel. 16,9. 10.] által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:
Csel. 18,10
Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van [Csel. 13,48.] ebben a városban.
Csel. 18,11
És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.
Csel. 18,12
Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,
Csel. 18,13
Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
Csel. 18,14
Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:
Csel. 18,15
De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
Csel. 18,16
És elűzé őket a törvényszék elől.
Csel. 18,17
A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, [1 Kor. 1,1.] a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola.
Csel. 18,18
Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása [Csel. 21,23. 24. 4 Móz. 6,1.] vala.
Csel. 18,19
Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
Csel. 18,20
Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;
Csel. 18,21
Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.
Csel. 18,22
És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.
Csel. 18,23
És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, [Csel. 16,6.] erősítve a tanítványokat mind.
Csel. 18,24
Érkezék pedig Efézusba egy Apollós [1 Kor. 1,12. Csel. 19,1.] nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
Csel. 18,25
Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét [Csel. 19,3.] tudja vala.
Csel. 18,26
És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát.
Csel. 18,27
Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa [1 Kor. 1,12. 3,4. 5. 6. 22. 4,6. 16,12.] azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:
Csel. 18,28
Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
