A hit és a hit példaképei.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által [1 Móz. 1,1. Ján. 1,1. 10.] teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Hit által vitt Ábel [1 Móz. 4,4. 5. rész 12,24.] becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
Hit által vitetett fel Énokh, [1 Móz. 5,24.] hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
Hit által tisztelte Istent Noé, [1 Móz. 6,13. 14.] mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.
Hit által engedelmeskedett [1 Móz. 12,1-4.] Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
Hit által lakott az ígéret földén, mint [1 Móz. 35,27.] idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
Hit által nyert erőt Sára [1 Móz. 17,17. 19. 21,2.] is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai [1 Móz. 22,17.] sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, [1 Móz. 48,21.] hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, [1 Móz. 47,9.] hogy idegenek és vándorok a földön.
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, [1 Móz. 12,1.] volt volna idejök a visszatérésre.
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy [2 Móz. 3,6.] Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
Hit által áldozta meg [1 Móz. 22,2. 9-12.] Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; [1 Móz. 21,12. Róm. 9,7.]
Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
Hit által áldá meg a jövendőkre nézve [1 Móz. 27,28. 39.] Izsák Jákóbot és Ézsaut.
Hit által áldá meg a haldokló Jákób [1 Móz. 48,13-20.] a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, [1 Móz. 50,24.] és az ő tetemeiről rendelkezett.
Hit által rejtegették Mózest az ő szülei [2 Móz. 2,2.] születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. [2 Móz. 1,22.]
Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a [2 Móz. 2,10. 11.] Faraó leánya fiának mondják,
Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;
Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
Hit által hagyta [ 2 Móz. 2,15.] oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.
Hit által rendelte a páskát [2 Móz. 12,3-14.] és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.
Hit által keltek át a veres [2 Móz. 14,22-29.] tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, [Józs. 6,2.] midőn hét napig köröskörül járták.
Hit által nem veszett el Ráháb, a [Józs. 2,1. 6,23.] parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék [Bir. 6,11. 4,6. 13,3-5. 24. 25. 11,11. 1 Sám. 17,45.] Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
A kik hit által országokat [2 Sám. 8,1.] győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. [Dán. 6,16-22.]
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek [Dán. 3,23-27.] a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek [Bir. 7,19-21.] táborait.
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; [2 Kir. 4,20. 36.] mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket [Jer. 20,2.] és börtönt is;
Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. [1 Móz. 3,15.]
Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak. [Csel. 3,14.]