Préd. 1.
Préd. 1.
A mi volt, az lesz ezután is. Hiábavalósága az emberi bölcseségnek.
Préd. 1,1
A prédikátornak, Dávid [1 Krón. 22,9. 10.] fiának, Jeruzsálem [vers 12.] királyának beszédei.
Préd. 1,2
Felette nagy [vers 14. rész 2,1-27.] hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Préd. 1,3
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
Préd. 1,4
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
Préd. 1,5
És a nap [Zsolt. 19,6. 7.] feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
Préd. 1,6
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
Préd. 1,7
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
Préd. 1,8
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem [Péld. 27,20.] látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
Préd. 1,9
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
Préd. 1,10
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
Préd. 1,11
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
Préd. 1,12
Én prédikátor, királya [vers 1.] voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Préd. 1,13
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen [1 Kir. 4,30-33.] való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
Préd. 1,14
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé [vers 2. rész 2,1-27.] minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
Préd. 1,15
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
Préd. 1,16
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik [1 Kir. 4,31.] fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
Préd. 1,17
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek [rész 2,4.] és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek [rész 2,1.] gyötrelme.
