Mát. 19.
Mát. 19.
Jézus elhagyja Galileát. Házassági elválás. A gyermekek megáldása. A gazdag ifjú.
Mát. 19,1
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;
Mát. 19,2
És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket.
Mát. 19,3
És hozzá menének a farizeusok, kisértvén [rész 5,31. 32.] őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?
Mát. 19,4
Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá [1 Móz. 1,27.] és asszonynyá teremté őket,
Mát. 19,5
És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, [1 Móz. 2,24.] és lesznek ketten egy testté.
Mát. 19,6
Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember [1 Kor. 7,10. 11.] el ne válaszsza.
Mát. 19,7
Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet [5 Móz. 24,1.] kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?
Mát. 19,8
Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
Mát. 19,9
Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja [Luk. 16,18.] feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.
Mát. 19,10
Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.
Mát. 19,11
Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek [1 Kor. 7,7. 17.] adatott.
Mát. 19,12
Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.
Mát. 19,13
Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, [Márk 10,13-16. Luk. 18,15-17.] hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.
Mát. 19,14
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e [rész 18,2. 3.] kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.
Mát. 19,15
És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.
Mát. 19,16
És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, [Márk 10,17-31. Luk. 18,18-30.] mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
Mát. 19,17
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. [Luk. 10,26-28.] Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
Mát. 19,18
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; [2 Móz. 20,12-16.] hamis tanubizonyságot ne tégy;
Mát. 19,19
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd [3 Móz. 19,18.] felebarátodat, mint temagadat.
Mát. 19,20
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
Mát. 19,21
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz [rész 6,20. Luk. 12,33.] lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Mát. 19,22
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
Mát. 19,23
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Mát. 19,24
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Mát. 19,25
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
Mát. 19,26
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Mát. 19,27
Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?
Mát. 19,28
Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és [Luk. 22,30.] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.
Mát. 19,29
És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én [Zsid. 10,3. 4.] nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.
Mát. 19,30
Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok [rész 20,16. Márk 10,31. Luk. 13,30.] utolsók elsők.
