2 Kir. 17.
2 Kir. 17.
Hóseás királysága Izráelben. Assiriai fogság Salmanassár által.
2 Kir. 17,1
Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia, Samariában Izráelen, kilencz esztendeig.
2 Kir. 17,2
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, a kik előtte éltek.
2 Kir. 17,3
Ez ellen jött [rész 18,9. 10.] fel Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.
2 Kir. 17,4
De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Égyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta őt Assiria királya és börtönbe vetette.
2 Kir. 17,5
És felméne az assiriai király az egész ország ellen, és feljövén Samaria ellen, azt három esztendeig ostromolta.
2 Kir. 17,6
És Hóseásnak kilenczedik [rész 15,29. 18,10.] esztendejében bevette Assiria királya Samariát, és elhurczolta az Izráelt Assiriába; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a Médek városaiban telepítette le őket.
2 Kir. 17,7
Ez pedig [5 Móz. 28,15. 63-67.] azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenök ellen, a ki őket kihozta Égyiptom földéből, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek.
2 Kir. 17,8
És jártak a pogányok [rész 16,3. 1 Kir. 12,28. 33.] szerzésekben, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai.
2 Kir. 17,9
És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az Úrnak, az ő Istenöknek, és építettek magoknak [rész 16,10-18. Ezék. 6,13.] magaslatokat minden városaikban, az őrtornyoktól a kerített városokig.
2 Kir. 17,10
És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden [Jer. 2,20. 3,6.] zöld fa alatt.
2 Kir. 17,11
És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az Úr kiűzött volt előlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították.
2 Kir. 17,12
És a bálványoknak szolgáltak, a kik felől az Úr azt [5 Móz. 5,7. 8.] parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek.
2 Kir. 17,13
És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka [4 Móz. 12,5. 1 Sám. 9,9. 28,6.] által, ezt mondván: Térjetek meg [Jer. 18,11. 35,15.] a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:
2 Kir. 17,14
Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakokat atyáik makacssága [4 Móz. 14,22. 5 Móz. 31,27.] szerint, a kik nem hittek az Úrban, az ő Istenökben.
2 Kir. 17,15
Sőt megvetették az ő rendeléseit és szövetségét, [Zsolt. 147,19. 2 Móz. 24,3-8.] a melyet atyáikkal kötött, és az ő bizonyságtételeit, a melyekkel megintette őket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után indultak, a kik felől pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák.
2 Kir. 17,16
És elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden [1 Kir. 12,28-33.] seregei előtt, és a Baált tisztelték.
2 Kir. 17,17
És átvitték fiaikat és [rész 16,3.] leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magokat [1 Kir. 21,20. 25. 26.] teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására.
2 Kir. 17,18
Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté őt [vers 6.] színe elől; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda [1 Kir. 12,17.] nemzetsége egyedül.
2 Kir. 17,19
Sőt még a Júda sem őrizte meg az Úrnak, az ő Istenének [rész 16,3-17.] parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.
2 Kir. 17,20
Elidegenült [vers 13. 14. 18.] azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől;
2 Kir. 17,21
Mert elszakasztotta Izráelt [1 Kir. 12,16-33.] a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket.
2 Kir. 17,22
És [rész 15,9. 18,24. 28.] az Izráel fiai követték Jeroboám minden bűnét, a melyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól;
2 Kir. 17,23
Míglen elveté az Úr az ő színe elől az Izráelt, a mint megmondotta minden ő szolgái, a próféták [Hós. 1,4-6.] által. Így hurczoltatott el fogságra az Izráel az ő földéből Assiriába mind e mai napig.
2 Kir. 17,24
És más népet telepített be Assiria királya [Ezsdr. 4,10.] Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.
2 Kir. 17,25
És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájok, [3 Móz. 26,22.] a melyek többet megöltek közülök.
2 Kir. 17,26
Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájok, a melyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.
2 Kir. 17,27
Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára.
2 Kir. 17,28
És elméne egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és [1 Kir. 12,29. 13,1. 2.] lakék Béthelben, és megtanította őket, hogy mikép tiszteljék az Urat.
2 Kir. 17,29
De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, a melyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, a melyben lakott.
2 Kir. 17,30
A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;
2 Kir. 17,31
A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat [rész 3,27. 16,3.] az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek.
2 Kir. 17,32
De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, a kik ő érettök áldoztak a magaslatok házaiban.
2 Kir. 17,33
Így tisztelték az Urat és szolgálták az ő isteneiket is, ama népek szokása szerint, a kik közül elhozták volt őket.
2 Kir. 17,34
És mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek az ő rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, a kiknek az [1 Móz. 32,28.] Izráel nevet adta.
2 Kir. 17,35
És a kikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;
2 Kir. 17,36
Hanem csak az Urat tiszteljétek, őt imádjátok és néki áldozzatok, a ki titeket kihozott az Égyiptom földéből nagy [2 Móz. 6,6. 12,51.] erővel és kinyújtott karral.
2 Kir. 17,37
És őrizzétek meg az ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, a melyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden időben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;
2 Kir. 17,38
És el ne felejtkezzetek a kötésről, a melyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;
2 Kir. 17,39
Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.
2 Kir. 17,40
De ezek [Bir. 6,10.] nem engedelmeskedtek, hanem előbbi szokásaik szerint cselekedtek.
2 Kir. 17,41
Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat, és így [vers 29-31.] cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, a mint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig.
