1 Kir. 8.
1 Kir. 8.
Salamon a templomot felszenteli.
1 Kir. 8,1
Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék [2 Sám. 5,6-9. 6,16. 17.] a Dávid városából, mely a Sion.
1 Kir. 8,2
És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a [3 Móz. 23,24-32.] hetedik hónap.
1 Kir. 8,3
Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
1 Kir. 8,4
És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok [4 Móz. 4,5-15.] és a Léviták.
1 Kir. 8,5
És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
1 Kir. 8,6
És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére [1 Krón. 22,19.] a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
1 Kir. 8,7
Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat [rész 6,23-28.] a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.
1 Kir. 8,8
És a rudak [2 Krón. 5,8. 9.] olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.
1 Kir. 8,9
És nem volt egyéb a ládában, mint csak [2 Móz. 25,16-21. Zsid. 9,4.] a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.
1 Kir. 8,10
Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd [2 Móz. 40,34. 35.] tölté be az Úrnak házát,
1 Kir. 8,11
Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert [2 Móz. 20,21. 2 Krón. 5,14.] az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.
1 Kir. 8,12
Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék [3 Móz. 16,2. 4 Móz. 12,5.] ködben.
1 Kir. 8,13
Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.
1 Kir. 8,14
Azután megfordult a király, és megáldá [2 Sám. 6,18.] Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.
1 Kir. 8,15
És monda: Áldott [2 Krón. 6,4.] legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:
1 Kir. 8,16
Attól a naptól fogva, [2 Sám. 7,6-8.] a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.
1 Kir. 8,17
És ámbár [2 Sám. 7,2.] az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;
1 Kir. 8,18
De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
1 Kir. 8,19
Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, [2 Sám. 7,11-13.] a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
1 Kir. 8,20
És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.
1 Kir. 8,21
És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak [vers 9.] szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.
1 Kir. 8,22
És oda állott [2 Krón. 6,12. 13.] Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,
1 Kir. 8,23
És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;
1 Kir. 8,24
A ki megtartottad [2 Sám. 7,12. 13.] azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.
1 Kir. 8,25
Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból [2 Sám. 7,16.] való férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.
1 Kir. 8,26
Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
1 Kir. 8,27
Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és [Ésa. 66,1. Jer. 23,24.] az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.
1 Kir. 8,28
De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad [2 Krón. 7,12-16.] a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;
1 Kir. 8,29
Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen [5 Móz. 12,11.] az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.
1 Kir. 8,30
És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
1 Kir. 8,31
Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:
1 Kir. 8,32
Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején [2 Móz. 22,10. 11.] teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.
1 Kir. 8,33
Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, [5 Móz. 28,15. 28.] mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:
1 Kir. 8,34
Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.
1 Kir. 8,35
Mikor berekesztetik [2 Krón. 6,26.] az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:
1 Kir. 8,36
Te hallgasd meg [2 Krón. 7,13-15.] őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.
1 Kir. 8,37
Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg [Ésa. 37,14-29.] kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:
1 Kir. 8,38
A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
1 Kir. 8,39
Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, [Jer. 17,10.] a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.
1 Kir. 8,40
Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.
1 Kir. 8,41
Sőt még az idegen is, [2 Krón. 6,32.] a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;
1 Kir. 8,42
(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), [2 Krón. 6,32.] és eljövén imádkozánd e házban:
1 Kir. 8,43
Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.
1 Kir. 8,44
Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván [Dán. 6,10.] az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:
1 Kir. 8,45
Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
1 Kir. 8,46
Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, [Péld. 20,9. 1 Ján. 1,8. 10.] a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
1 Kir. 8,47
És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
1 Kir. 8,48
És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak [Dán. 9,4-23.] hozzád az ő földöknek [Dán. 6,10.] útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:
1 Kir. 8,49
Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
1 Kir. 8,50
És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, [Jer. 52,31-34.] a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
1 Kir. 8,51
Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, [5 Móz. 4,20.] a vaskemencze közepéből,
1 Kir. 8,52
Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.
1 Kir. 8,53
Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül [2 Móz. 19,5. 6. 5 Móz. 7,6.] a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!
1 Kir. 8,54
És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.
1 Kir. 8,55
És felállván megáldá [2 Sám. 6,18.] az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:
1 Kir. 8,56
Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, [5 Móz. 12,10.] csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.
1 Kir. 8,57
Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,
1 Kir. 8,58
Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.
1 Kir. 8,59
És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,
1 Kir. 8,60
Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az [5 Móz. 4,35. 39. Ésa. 44,8.] Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.
1 Kir. 8,61
És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.
1 Kir. 8,62
És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat [2 Krón. 7,1. 2.] áldozának az Úr előtt.
1 Kir. 8,63
És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer [2 Krón. 7,5.] ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.
1 Kir. 8,64
Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.
1 Kir. 8,65
És Salamon ünnepet [2 Krón. 7,7. 8-10.] szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.
1 Kir. 8,66
És a nyolczadik napon elbocsátá a [2 Krón. 7,10.] népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, [rész 4,20. 21. 5,4. 2 Sám. 12,7. 8.] Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.
