1 Kir. 12.
1 Kir. 12.
Az ország Roboám és Jeroboám között megosztatik.
1 Kir. 12,1
És elméne Roboám [2 Krón. 10,1.] Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
1 Kir. 12,2
Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban [rész 11,40.] volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
1 Kir. 12,3
És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
1 Kir. 12,4
A te atyád igen megnehezítette a mi [2 Krón. 10,4.] igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
1 Kir. 12,5
És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
1 Kir. 12,6
És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
1 Kir. 12,7
És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
1 Kir. 12,8
De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.
1 Kir. 12,9
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
1 Kir. 12,10
És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
1 Kir. 12,11
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
1 Kir. 12,12
És elméne [vers 5.] Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.
1 Kir. 12,13
És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének [vers 7.] tanácsát, a melyet adtak vala néki;
1 Kir. 12,14
És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
1 Kir. 12,15
És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, [rész 11,30. 31. Józs. 11,19. 20.] a Nébát fiának.
1 Kir. 12,16
Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképen: Micsoda [Péld. 15,1.] részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk [2 Sám. 20,1.] az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba;
1 Kir. 12,17
Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik [vers 21.] Júda városaiban laktak.
1 Kir. 12,18
És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, [rész 4,6. 5,14.] az adószedőt, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
1 Kir. 12,19
Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.
1 Kir. 12,20
És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá [rész 11,30. 31.] tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.
1 Kir. 12,21
[Vers 21-24: v. ö. 2 Krón. 11,1-4.] És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
1 Kir. 12,22
De az Isten beszéde lőn Sémajához, [2 Krón. 11,2-4.] az Isten emberéhez, mondván:
1 Kir. 12,23
Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
1 Kir. 12,24
Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert [rész 11,11-13.] én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.
1 Kir. 12,25
Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé [Bir. 8,17.] Pénuelt.
1 Kir. 12,26
És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
1 Kir. 12,27
Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, [rész 11,37. 38.] és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
1 Kir. 12,28
Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, [2 Móz. 32,4. 8.] óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.
1 Kir. 12,29
És az egyiket helyhezteté [1 Móz. 28,11-19.] Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
1 Kir. 12,30
És e dolog nagy [5 Móz. 4,15.] bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
1 Kir. 12,31
Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat [2 Krón. 11,15. 16. 13,9.] szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.
1 Kir. 12,32
És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
1 Kir. 12,33
És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.
