5Móz. 5.
5Móz. 5.
5Móz. 5,1
Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat!
5Móz. 5,2
Az ÚR, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. [2Móz 19,5]
5Móz. 5,3
Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az ÚR ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. [5Móz 29,13-14]
5Móz. 5,4
Szemtől szemben beszélt hozzátok az ÚR azon a hegyen a tűzből. [2Móz 19,16-19]
5Móz. 5,5
Én ott álltam akkor köztetek és az ÚR között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az ÚR igéit:
5Móz. 5,6
Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. [Zsolt 81,11]
5Móz. 5,7
Ne legyen más istened rajtam kívül!
5Móz. 5,8
Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. [3Móz 26,1; 5Móz 27,15]
5Móz. 5,9
Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. [2Móz 34,6-7; 4Móz 14,18; 5Móz 7,9-10; Jer 32,18]
5Móz. 5,10
De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
5Móz. 5,11
Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! [3Móz 19,12; Mt 5,33-34]
5Móz. 5,12
Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. [2Móz 23,12; 31,12-15; 3Móz 23,3; Lk 13,14-15]
5Móz. 5,13
Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!
5Móz. 5,14
De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan!
5Móz. 5,15
Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját. [5Móz 15,15; 24,18. 22]
5Móz. 5,16
Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! [Mt 18,19; Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9; Jak 2,11; Mt 15,4; Mk 7,10; Ef 6,2-3]
5Móz. 5,17
Ne ölj! [1Móz 9,6; 3Móz 24,17; Mt 5,21]
5Móz. 5,18
Ne paráználkodj! [Mt 5,27-28]
5Móz. 5,19
Ne lopj!
5Móz. 5,20
Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
5Móz. 5,21
Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! [Mik 2,2; Róm 7,7]
5Móz. 5,22
Ezeket az igéket mondotta el az ÚR nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűz, a felhő és a homály közül hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és odaadta nekem. [2Móz 31,18; 32,15-16]
5Móz. 5,23
Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, [Zsid 12,18-19]
5Móz. 5,24
és ezt mondtátok: Íme, Istenünk, az ÚR, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá.
5Móz. 5,25
De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az ÚRnak a szavát, akkor meghalunk.
5Móz. 5,26
Mert van-e olyan ember, aki ha hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni, úgy mint mi, életben maradt?
5Móz. 5,27
Csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt.
5Móz. 5,28
Amikor meghallotta az ÚR azokat a szavakat, amelyeket elmondtatok nekem, így szólt hozzám az ÚR: Meghallottam e népnek a szavait, amelyeket neked elmondtak. Mind helyes az, amit mondtak.
5Móz. 5,29
Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor. [Zsolt 81,14]
5Móz. 5,30
Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba!
5Móz. 5,31
Te pedig állj ide mellém, én elmondom neked mindazokat a parancsokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy azokat teljesítsék azon a földön, amelyet én adok nekik birtokul.
5Móz. 5,32
Tartsátok meg, és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az ÚR, megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra. [5Móz 28,14; Józs 1,7; Péld 4,26-27 ]
5Móz. 5,33
Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek!
