5Móz. 33.
5Móz. 33.
5Móz. 33,1
Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.
5Móz. 33,2
Ezt mondta: A Sínairól jött az ÚR, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán hegyéről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel. [Bír 5,4; Hab 3,3]
5Móz. 33,3
Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet.
5Móz. 33,4
Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül.
5Móz. 33,5
Az ÚR lett Jesurún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei. [2Móz 15,18; 5Móz 33,15]
5Móz. 33,6
Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma!
5Móz. 33,7
Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, URam, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha harcolnia kell kezével, segítsd ellenségével szemben! [1Móz 49,8; Bír 1,2. 4]
5Móz. 33,8
Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél. [2Móz 17,7; 28,30]
5Móz. 33,9
Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték. [2Móz 32,26-29; Mt 10,37 ]
5Móz. 33,10
Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek orcád elé, áldozatot oltárodra. [Mal 2,7]
5Móz. 33,11
Áldd meg, URam, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Támadói derekát törd le, és gyűlölőiét, hogy föl se kelhessenek!
5Móz. 33,12
Benjáminra ezt mondta: Az ÚR szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik.
5Móz. 33,13
Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az ÚR az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel: [1Móz 49,25]
5Móz. 33,14
nap-érlelte ajándékkal, hold-sarjasztotta ajándékkal,
5Móz. 33,15
az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával,
5Móz. 33,16
a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére!
5Móz. 33,17
Pompás, mint az elsőnek ellett bika, a szarvai bölényszarvak, népeket teper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezerei. [1Móz 48,1. 5]
5Móz. 33,18
Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy!
5Móz. 33,19
Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot hoznak, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit.
5Móz. 33,20
Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet.
5Móz. 33,21
Kiszemelte a legjavát, ott kapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az ÚR igazsága szerint járt el, döntései szerint, Izráellel együtt.
5Móz. 33,22
Dánra ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, Básánból tör elő.
5Móz. 33,23
Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az ÚR áldásával teljes. Az övé lesz nyugat és dél.
5Móz. 33,24
Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát.
5Móz. 33,25
Vas-, rézzáraid legyenek, élteden át tartson erőd!
5Móz. 33,26
Nincs Jesurún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. [Zsolt 18,10-11; 104,3]
5Móz. 33,27
Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!
5Móz. 33,28
Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint. [3Móz 25,18; Ézs 45,8]
5Móz. 33,29
Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az ÚR! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz. [5Móz 4,7-8; Zsolt 33,12]
