Jób. 26.
Jób. 26.
Jób. 26,1
Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
Jób. 26,2
Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
Jób. 26,3
Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
Jób. 26,4
Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
Jób. 26,5
Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
Jób. 26,6
A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.
Jób. 26,7
Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
Jób. 26,8
Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
Jób. 26,9
Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. [Zsolt 104,3]
Jób. 26,10
Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
Jób. 26,11
Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
Jób. 26,12
Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. [Jób 9,13; Ézs 51,15]
Jób. 26,13
Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót. [Ézs 27,1]
Jób. 26,14
Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?
