Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette. [Péld 13,9]
Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.