Jób. 18.

Teljes szövegű keresés

Jób. 18.
Jób. 18,1
Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
Jób. 18,2
Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
Jób. 18,3
Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
Jób. 18,4
Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
Jób. 18,5
Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
Jób. 18,6
A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette. [Péld 13,9]
Jób. 18,7
Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
Jób. 18,8
Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
Jób. 18,9
Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
Jób. 18,10
Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
Jób. 18,11
Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
Jób. 18,12
Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
Jób. 18,13
Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
Jób. 18,14
El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
Jób. 18,15
Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
Jób. 18,16
Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
Jób. 18,17
Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
Jób. 18,18
Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
Jób. 18,19
Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
Jób. 18,20
Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
Jób. 18,21
Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT