Jn. 10.
Jn. 10.
Jn. 10,1
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; [Ez 34,1-10]
Jn. 10,2
de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Jn. 10,3
Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. [Zsolt 95,7; Ézs 43,1]
Jn. 10,4
Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Jn. 10,5
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
Jn. 10,6
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
Jn. 10,7
Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. [3Móz 27,32; Ez 20,37]
Jn. 10,8
Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. [Jer 23,1-2]
Jn. 10,9
Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.
Jn. 10,10
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
Jn. 10,11
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. [ 10,15; 17,24; 13,37. 38; 15,13; Zsolt 23,1; Ézs 40,11]
Jn. 10,12
Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. [ApCsel 20,29; 1Pt 5,2]
Jn. 10,13
A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
Jn. 10,14
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
Jn. 10,15
ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. [Mt 11,27]
Jn. 10,16
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. [Ez 37,24; 36,37; Jn 11,52; 17,20; Ef 2,14-18]
Jn. 10,17
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. [Ézs 53,10; Fil 2,8-9]
Jn. 10,18
Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”
Jn. 10,19
Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
Jn. 10,20
Sokan így szóltak közülük: „Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?”
Jn. 10,21
Mások ezt mondták: „Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?”
Jn. 10,22
Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt.
Jn. 10,23
Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.
Jn. 10,24
Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
Jn. 10,25
Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,
Jn. 10,26
de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
Jn. 10,27
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
Jn. 10,28
Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. [Róm 8,34-39]
Jn. 10,29
Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
Jn. 10,30
Én és az Atya egy vagyunk.” [Jn 14,9]
Jn. 10,31
Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék.
Jn. 10,32
Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: „Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?”
Jn. 10,33
A zsidók így feleltek neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.”
Jn. 10,34
Jézus így válaszolt: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? [Zsolt 82,6]
Jn. 10,35
Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
Jn. 10,36
akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
Jn. 10,37
Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem;
Jn. 10,38
de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.”
Jn. 10,39
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.
Jn. 10,40
Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott.
Jn. 10,41
Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
Jn. 10,42
És ott sokan hittek benne.
