Hab. 3.
Hab. 3.
Hab. 3,1
Habakuk próféta imádsága. Ének.
Hab. 3,2
URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
Hab. 3,3
Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld. [5Móz 33,2]
Hab. 3,4
Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.
Hab. 3,5
Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.
Hab. 3,6
Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. [Zsolt 104,32 ]
Hab. 3,7
Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
Hab. 3,8
A folyamok ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?
Hab. 3,9
Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.
Hab. 3,10
Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai. [Zsolt 77,17]
Hab. 3,11
A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik. [Józs 10,13]
Hab. 3,12
Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
Hab. 3,13
Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.) [Zsolt 18,8. 16]
Hab. 3,14
Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt.
Hab. 3,15
A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain.
Hab. 3,16
Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!
Hab. 3,17
Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
Hab. 3,18
De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. [Ézs 61,10; Lk 1,47]
Hab. 3,19
Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre. [Zsolt 18,34 ]
