Ézs. 2.
Ézs. 2.
Ézs. 2,1
Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:
Ézs. 2,2
Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. [Ézs 19,23-25; Jer 3,17; Mik 4,1-4; Zak 14,10; Jel 21,10]
Ézs. 2,3
Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. [Zak 8,20-23; Jn 4,23-24]
Ézs. 2,4
Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. [Zsolt 46,10; Ézs 9,3-6; 11,1-9]
Ézs. 2,5
Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! [Jn 8,12; 1Jn 1,7]
Ézs. 2,6
Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. [5Móz 18,10-14; Mik 5,9-14]
Ézs. 2,7
Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. [Zsolt 33,17; Ézs 31,1 ]
Ézs. 2,8
Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. [Zsolt 115,4-8; 135,15-18]
Ézs. 2,9
Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik.
Ézs. 2,10
Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől! [Bír 6,2; Lk 23,30; 2Thessz 1,9; Jel 6,15-16]
Ézs. 2,11
Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.
Ézs. 2,12
Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz; [Ézs 13,6. 9; Ez 30,3; Ám 5,18; Zof 1,14]
Ézs. 2,13
a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen;
Ézs. 2,14
minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen,
Ézs. 2,15
minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen,
Ézs. 2,16
minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen.
Ézs. 2,17
Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. [Ézs 2,11]
Ézs. 2,18
A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.
Ézs. 2,19
Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
Ézs. 2,20
Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. [Ézs 30,22; 31,7]
Ézs. 2,21
Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
Ézs. 2,22
Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni? [1Móz 2,7; Zsolt 104,29-30; 118,8-9]
