Zsolt. 32.
Zsolt. 32.
Zsolt. 32,1
Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. [Róm 4,6-8]
Zsolt. 32,2
Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.
Zsolt. 32,3
Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. [Zsolt 31,11]
Zsolt. 32,4
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.)
Zsolt. 32,5
Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.) [Péld 28,13; Ézs 38,17; 1Jn 1,9]
Zsolt. 32,6
Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.
Zsolt. 32,7
Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)
Zsolt. 32,8
Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.
Zsolt. 32,9
Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.
Zsolt. 32,10
Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül.
Zsolt. 32,11
Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!
