Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? [ApCsel 4,25-26; Jel 19,19]
Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. [Zsolt 59,9]
Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! [ApCsel 13,33; Zsid 1,5; 5,5; Zsolt 89,28]
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. [Dán 7,14 ]
Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! [Jel 2,27; 12,5; 19,15]
Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!
Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!