Zsolt. 144.
Zsolt. 144.
Zsolt. 144,1
Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. [Zsolt 18,3. 35]
Zsolt. 144,2
Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
Zsolt. 144,3
Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? [Zsolt 8,5]
Zsolt. 144,4
Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. [Jób 14,1-2]
Zsolt. 144,5
Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! [Zsolt 18,10. 15. 17; Ézs 64,1-3 ]
Zsolt. 144,6
Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
Zsolt. 144,7
Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
Zsolt. 144,8
akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
Zsolt. 144,9
Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. [Zsolt 33,3]
Zsolt. 144,10
Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
Zsolt. 144,11
Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
Zsolt. 144,12
Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
Zsolt. 144,13
Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
Zsolt. 144,14
Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
Zsolt. 144,15
Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene! [5Móz 33,29]
