Zsolt. 137.
Zsolt. 137.
Zsolt. 137,1
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. [Jer 39,9]
Zsolt. 137,2
Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Zsolt. 137,3
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
Zsolt. 137,4
Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
Zsolt. 137,5
Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! [Jer 51,50]
Zsolt. 137,6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
Zsolt. 137,7
Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! [Ézs 34,5-8; Ez 35,1; Abd 1,11]
Zsolt. 137,8
Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
Zsolt. 137,9
Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet! [Ézs 13,16 ]
