Zsolt. 104.
Zsolt. 104.
Zsolt. 104,1
Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,
Zsolt. 104,2
világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, [1Tim 6,16; Ézs 40,22]
Zsolt. 104,3
palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. [Zsolt 18,11]
Zsolt. 104,4
A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. [Zsid 1,7]
Zsolt. 104,5
Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
Zsolt. 104,6
Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. [1Móz 1,9]
Zsolt. 104,7
Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
Zsolt. 104,8
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
Zsolt. 104,9
Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. [Jób 38,8-11; Péld 8,29]
Zsolt. 104,10
Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
Zsolt. 104,11
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Zsolt. 104,12
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
Zsolt. 104,13
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. [Jób 38,25-27]
Zsolt. 104,14
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
Zsolt. 104,15
és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
Zsolt. 104,16
Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
Zsolt. 104,17
ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
Zsolt. 104,18
A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.
Zsolt. 104,19
Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. [1Móz 1,14-18]
Zsolt. 104,20
Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
Zsolt. 104,21
az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.
Zsolt. 104,22
Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
Zsolt. 104,23
Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
Zsolt. 104,24
Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
Zsolt. 104,25
Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
Zsolt. 104,26
Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. [Jób 40,25-41,2]
Zsolt. 104,27
Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. [Mt 6,26]
Zsolt. 104,28
Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
Zsolt. 104,29
Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. [Jób 34,14-15 ]
Zsolt. 104,30
Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
Zsolt. 104,31
Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
Zsolt. 104,32
Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
Zsolt. 104,33
Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
Zsolt. 104,34
Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt.
Zsolt. 104,35
Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!
