Péld. 17.
Péld. 17.
Péld. 17,1
Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne. [Péld 15,17]
Péld. 17,2
Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.
Péld. 17,3
Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR. [Zsolt 7,10; Péld 11,20; Jer 17,10; Jel 2,23]
Péld. 17,4
A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
Péld. 17,5
Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. [Péld 14,31; 24,17-18; Abd 1,12. 15]
Péld. 17,6
Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.
Péld. 17,7
Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
Péld. 17,8
Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
Péld. 17,9
Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. [Péld 19,11]
Péld. 17,10
Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. [Zsolt 141,5]
Péld. 17,11
Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.
Péld. 17,12
Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
Péld. 17,13
Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.
Péld. 17,14
A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. [Péld 20,3]
Péld. 17,15
Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR. [Ézs 5,23]
Péld. 17,16
Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen?
Péld. 17,17
Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. [Péld 18,24; Lk 10,36-37]
Péld. 17,18
Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért. [Péld 6,1]
Péld. 17,19
A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi.
Péld. 17,20
Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.
Péld. 17,21
Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja. [Péld 10,1; 15,20; 17,25]
Péld. 17,22
A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. [Péld 15,13]
Péld. 17,23
A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét. [2Móz 23,8; 5Móz 16,19]
Péld. 17,24
Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
Péld. 17,25
Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját. [Péld 10,1; 15,20; 17,21; 19,13]
Péld. 17,26
Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.
Péld. 17,27
A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. [Péld 10,19; Jak 1,19]
Péld. 17,28
Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját. [Jób 13,5]
