VAGY A TENYERET, VAGY A KEZET!
VAGY A TENYERET, VAGY A KEZET!
Ki látott már haragra gyulladt istennőt?
Kettőt tudunk, akik pozitíve láttak. Az egyik volt Ixion, a másik Actaeon.
Amaz Junónál, emez Dianánál próbált meg vakmerősködni.
Ixiont Juno istenasszony nyakon öntötte egy lavór vízzel (a mitológia ugyan „felhőt” említ, de ez csak allegória), Actaeont ellenben a kegyetlen Diana szarvassá változtatta.
– Uram! – kiálta Coronilla istenasszony, felcsattanó hangon. (Huh! hogy lüktettek az orrcimpái!) – Aki nekem négyszemközött kezet csókol, annak én vagy a tenyeremet adom, vagy az egész kezemet!
Veszedelmes választás!
Vagy pofon vagy kézfogó?
S ha én a rendes hétköznapi eszemnek csak egy grammját megtartottam volna ebben a pillanatban, hát azt kellett volna tennem, hogy odatartsam a haragvó Juno elé a pofámat: „Itt van istennőm, töltsd ki rajta a haragodat!” s aztán megkapva a magamét, fussak a fotográfhoz, hirtelen lefényképeztetni magamat, amíg a drága öt ujjnak a nyoma ott látható.
Hisz egy női tenyértől kapott pofon nem gyalázat, sőt megtiszteltetés.
Meg van ez örökítve a képviselőház naplójában. A tisztelt Ház legsnájdigabb minisztere egy ilyen kázussal vádolt hivatalnoka védelmében ejté ki e szókat: „Aki az urak közül még soha szép asszonytól pofont nem kapott, az emelje fel a kezét.” – Egy kéz sem emelkedett föl…
Hát én sem koldultam volna arról az egy pofonról. Ami valósággal meg volt érdemelve. Mert kezet csókolni egy szép asszonynak, mikor sokan látják, megtisztelés, de kezet csókolni négyszemközött: vagy szemtelen megbántás, vagy szerelmi vallomás.
De hát én abban a pillanatban ész dolgában tökéletes bankrottot vallottam.
– A kezét kérem.
Tehát nem Ixion, hanem Actaeon példáját választottam, minden következményeivel együtt.
De mármost kérek egy kis moratóriumot, mert néhány napig annyi a dolgom, hogy irigylem azt az ősömet, akinek Darwin apostol evangéliuma szerint négy keze volt: az egyikkel írhatott regényt, a másikkal novellát, a harmadikkal tárcacikket, a negyedikkel ünnepi beszédet. Nekem azonban csak egy kezem van, s az kell másra.
Hiszen úgyis kitalálhatja azt minden olvasó, hogy mik azok a következményei egy kézfogónak.
