FALK MIKSA
FALK MIKSA
Van szerencsénk ezennel tisztelt barátunkat, a közszeretettől ápolt (F k)-t bemutathatni nagyérdemű olvasóközönségünknek. Íme, ez azon két betű, melyről az a mondás van a Pesti Napló olvasói szélesen elterjedt körében, hogy ha e két betű nem találtatik a Pesti Naplóban, a lapnak fele része hiányzik: mely állítást ugyan mi, részint az illető nagy tekintélyű hírlap sokérdemű többi munkatársai iránt való méltányos elismerésből részint pártfegyelemből így pure et simple alá nem írhatunk: de mint historikumot, mint repülő mondatot, konstatálni kötelességünknek tartottuk. Tehát, íme, itt van ama két betű, ki mint az írásban mondatik: „Én vagyok az alfa és az ómega!” Szinte elmondhatja nyomtatásban: én vagyok az „F” és a „k”, s mindenki érteni fogja ennek jelentőségét.
Valóban alig tudjuk magunkban elhatározni, mit bámuljunk tisztelt barátunkban inkább? Azt a messze elágazó összeköttetést-e, mely őt Európa minden udvaraival folytonos érintkezésben lehetni képesíti, vagy azon művészi adományt, mely szerint a százszor összerakott tárgyakat százegyedszer ismét úgy össze tudja állítani, hogy azt mindenki újnak veszi.
Mikor más újságíró kétségbe van esve afölött, hogy semmi sem történik a világban (F k), teremtő lélekkel nyúl a semmibe, s alkot belőle világtörténetet, s e téren oly szerencsével egyesíti magában a historikust a költővel, hogy méltán nevezhetjük őt a „jövő históriai regényírójának”.
Nincs tárgy elég csekély, melyből ő nagyot nem tudna alkotni: egy görögországi miniszter-krízis, egy bonvivant angol miniszter tósztja, egy kúzai státuscsíny, sőt még egy bundestagi határozat is elég anyag kezében, hogy abból bámulatos művet tudjon alkotni. Ő semmi darabkát a világtörténetből nem hagy használatlanul elveszni, ő minden rongyot felemel, és abból mind papiros lesz.
S ez csak oly sokoldalú képzettség mellett kivihető, melyet tisztelt barátunknál megszokni tanultunk.
Ő nemcsak kitűnő hegedűvirtuóz, ki egy szál húron tudja többféle variációját eljátszani ugyanegy nótának, mint Paganini, hanem amellett remek festész, ki bennünket Markónál is több „schöne Gegend”-del megismertetett már; érdemdús iskolamester, kinek rendszere nyomán még a sorok között is megtanulnak olvasni a nagy gyerekek; gyakorlott lovas és kocsis, ki a legmagasabb lovakra is felül, s szekerével csak egyetlenegyszer akadt bele a hatóság kapukövébe, egyébkor ügyesen ki tudja a szemközt jövő akadályokat kerülni, s sok nagy pocsolyán keresztülhajtott már anélkül, hogy magát besározta volna; nagy csónakász, ki ott is tud evezni, ahol elfogy a víz; és különösen hírhedett meteorológ, ki politikai időjóslataival „lefutja a rangot” Schofkától, „Mathieu de la Drome”-tól és Balla Károlytól is, mint ezt számtalan, „megmondottuk ezelőtt egy évvel” szavakon kezdődő cikkéi méltó elismeréssel tanúsítják.
Sajnáljuk, hogy tisztelt barátunkat a tavalyi évben nagy családi szomorúság érte: két kedvenc ikerleányától, Schleswig és Holsteintól megfosztatott, pedig ezek voltak azon kedves teremtések, akikben a magyar példabeszédet gyakorlá: „leányomnak szólok stb.” Reméljük, hogy az ég meg fogja őt vigasztalni, s dús kárpótlást nyújtand neki Bismarckban.
Részünkről azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy tartsa meg őt a hazai Minerva sok számos európai kérdések végleges befejeztetéseig.
