2. TEKINTETES HURDAI ÉS ALSÓKEREPESI HURDAY LÁSZLÓ ÚR, EGYIKÉHEZ TEKINTETES NEMES, NEMZETES ÉS VITÉZLŐ DRUSZÁINAK
2. TEKINTETES HURDAI ÉS ALSÓKEREPESI HURDAY LÁSZLÓ ÚR, EGYIKÉHEZ TEKINTETES NEMES, NEMZETES ÉS VITÉZLŐ DRUSZÁINAK
Hamburg, 184–
Szervusztok öcsém!
Mondtam, hogy otthagylak benneteket, mint Szent Pál az oláhokat, s ha megmondtam, hát meg is teszem. Velem ugyan többet sem dibdáb ügyvéd uram, sem pitypoty nótárius uram nem ül együtt a zöld asztalnál. Majd keresek én magamnak oly országot, ahol meg tudják az embert becsülni. Én megélek, fogadom, majd meglássuk, szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide, tedd oda ember voltam nektek, ugye? Ma megválasztottatok alispánnak azért, hogy híd legyek a három esztendő múlva utánam következőnek. Jól van, majd megmutatom én nektek (nem neked szólok, hanem azoknak ott), hogy aki embernek született, annak nem három lépés a világ. Elmegyek Amerikába, jószágomat eladtam Kirchthürmernek nyolcvanezer forinton. Negyvenezer ugyan már feküdt rajta, de a többi mégis elég arra, hogy úr legyek. Minden leszek, ami akarok. Megveszek egy birodalmat, s kikiáltom magamat benne királynak – s olyan ötvenet vágatok alattvalóim talpára minden nap, mint a parancsolat, s majd ha egy pár millióm lesz, akkor leereszkedem annyira, hogy benneteket meglátogassalak, addig nem láttok, ha megbetegesztek is értem.
Notabene, az agarászi társulat diplomáját küldd utánam, meg Jancsi hajdúm libériáját, amit otthon felejtettem; legalább lássák az emberről, hogy valami. Én magam ugyan inkognitó akarok lakni egy ideig Amerikában, de az inasomat nem akarom, hogy lenézzék.
Senkit sem köszöntetek.
