A ZSELLYESZÉK
A ZSELLYESZÉK
Gróf**, ki hetvenéves korában sokat szenvedett a köszvény miatt, midőn a pozsonyi országgyűlésen volt, tartott magának egy zsellyeszéket, melyet két izmos legény hordozott az országgyűlésig és vissza.
Egyszer fölvetődik hozzá valami számfölötti uradalmi tisztje, minőket úri házaknál szoktak tartani, s akiknek hivataluk abból áll, hogy asztal felett balgaságaikkal a vendégek jókedvét ébren tartsák. Ez meglátja a zsellyeszéket, s nagyon megtetszik neki e találmány.
– Már ebben aztán jó lehet járni.
S nem hagyott békét a grófnak, hogy őt abban hordoztassa végig Pozsonyban, míg végre a gróf megengedé neki, hogy üljön bele, hanem előbb kivetette a zsellyeszék fenekét, úgyhogy amint Kristóf úr belelépett, hát egyenesen a földet érték lábai. A két hordár erre felkapta a zsellyeszéket, s meghordozta azt két óra hosszat hegyen-völgyön keresztül.
– Hát milyen utazás esik a zsellyeszékben? – kérdé a gróf Kristóf úrtól, amint nagy fáradtan visszahozták.
– Bizony, méltóságos uram – felele ő –, ha nem tudtam volna, hogy visznek, azt gondoltam volna, hogy megyek.
