I. 5. A felmérések alapja
I. 5. A felmérések alapja
Mint arról már esett szó, az Osztrák Birodalom I. katonai felmérése nem egységes, összefüggő térképmű, hanem a tagországok illetve tartományok részletfelméréseinek sorozata, amelyek nélkülözték a geodéziai alapokat. A felmérés célja az volt, hogy olyan részletes térképeket készítsenek, amelyek a megbízható tájékozódást szolgálják, és a katonai célokat is kielégítik. A térképezés módja aszerint változott, hogy milyen volt a rendelkezésre álló alapanyag. Ha korábban már született a területről viszonylag részletes, megbízható térkép, „à la vue, vagyis szemmérték szerint történt a felmérési szelvények elkészítése. A megbízhatónak tartott pontokat (templomtornyok, települések) átszerkesztették a felmérési méretarányba – 1:28 800 –, majd lelépés és becslés alapján, „à la vue” berajzolták a részletpontokat. Így történt Szilézia, a Cseh Királyság29 és a Morva Őrgrófság30 esetében. Az „à la vue” módszert alapvetően csak az I. katonai felmérés kezdeti szakaszában alkalmazták (Sziléziát 1763-ban, a Cseh Királyságot 1764–1767, a Morva Őrgrófságot 1764–1768 között mérték fel), ezt követően előtérbe került a mérőasztalos felmérés, és legfeljebb a részletpontok, illetve a domborzat ábrázolásánál alkalmazták az „à la vue” módszert. E három korai felmérés egyébként a későbbiekben, de még az I. felmérés ideje alatt, helyesbítésre került (Szilézia 1780-ban, a Cseh Királyság 1780–1783, a Morva Őrgrófság 1779–1781 között; ld. a 2. sz. táblázatot).
A felhasznált térkép a következő volt: Johann Christoph Müller: Mappa Chorographica novissima et Completissima Totius Regni Bohemiae... (M = 1:230 000) 1720. 25 szelvény, egyenként 28×33 cm. HT jelzet: B IX a 80.
A felhasznált térkép a következő volt: Johann Christoph Müller: Tabula Generalis Marchionatus Moraviae... (M = 1:180 000) 1716]. 4 szelvény összemontírozva, 97×137 cm. HT jelzet: B IX a 152.
A gazdaságilag különösen fontos területeken, mint pl. a Temesi Bánságban és a katonai határőrvidékeken, a telkek, birtokok, művelési ágak kimutatására úgynevezett gazdasági felméréseket végeztek, szintén katonák irányításával. A felmérések méretaránya a katonai felmérések méretarányának négyszerese volt, 1 bécsi hüvelyk:100 bécsi öl, azaz 1:7200. A felmérést mérőasztallal végezték, de a grafikus irányzás és metszés helyett többnyire optikai irányzást és (mérőlánccal, -kötéllel, -rúddal végrehajtott) hosszmérést végeztek. A gazdasági felvételek felhasználásával készültek el aztán a katonai felmérés 1:28 800 méretarányú szelvényei. Így történt a Temesi Bánság és a Horvát–Szlavón Határőrvidék felmérési szelvényei esetében, ahol a gazdasági felvételek a katonai felméréssel párhuzamosan folytak, és az utóbbi gyakran előbb készült el. Szintén gazdasági felmérésen alapult az Erdélyi Nagyfejedelemség felmérése, de mérőasztal-felméréssel kombinálva, 1:28 800 méretarányban. Ezek az „öszvér” megoldások is a felmérések korábbi időszakaira voltak jellemzők.
Miután az országok, tartományok nagy részénél nem állt rendelkezésre megfelelő alaptérkép, illetve – valószínűleg a felméréssel kapcsolatos tapasztalatok alapján – a követelmények is növekedtek, a legelterjedtebb a grafikus háromszögelés alapján, mérőasztal-eljárással történő felmérés volt, de a munka folyamán ez is sokat fejlődött.31 Bár a felmérésekkel párhuzamosan, 1762–1768 között már folytak a Mária Terézia rendeletére Josef Liesganig jezsuita pap32 által irányított háromszögelési munkálatok – elsősorban fokmérés céljára –az adatok felhasználására (alapvonalak átvétele és a budai meridián mentén végzett háromszögelés) a magyarországi felmérésnél nincs bizonyíték. Galícia felmérésénél 1772–1774-ben azonban felhasználták a Liesganig-féle háromszögelés adatait, annak alapján indultak meg az 1775–1778 között folyó előmunkálatok, amelyet végleg 1779–1783 között fejeztek be.
A legnagyobb fejlődést az először a Magyar Királyság felmérésénél alkalmazott Dumont-féle mérőasztal jelentette, leírását ld. később.
Joseph Liesganig (1719–1799) javasolta az I. katonai felmérés egységes megalapozását. A fokmérési célokból a bécsi és budai meridiánok mentén mért háromszögelési lánc meghosszabbítását javasolta a Birodalom határáig, azokra merőlegesen pedig még három háromszögelési lánc kialakítását tervezte. Terve nem került kivitelezésre, habár a II. katonai katonai felméréskor a háromszögelési lánc kialakításához a bécsújhelyi alapvonalat felhasználták. Nischer, 1925. 76–80. o.
Magyarországon 1766-ban indultak a felmérési munkák Máramarosban, Szepesben és a felső-magyarországi vármegyékben, felmérésük mérőasztal-eljárással történt. Ezeket a szelvényeket később, 1784-ben újra szelvényezték, átdolgozták és Magyar Királyság egységes felméréséhez sorolták, de az alaptérképek már készen voltak.
Alsó- és Felső-Ausztria, valamint a Báni Határőrvidék és Szlavónia felmérése szintén mérőasztal-eljárással történt. 1782-tól a mérőasztal-felmérésben minőségi fejlődést jelentett a Dumont-féle mérőasztal alkalmazása, amelyet a magyarországi alkalmazáson túl Horvátország és Belső-Ausztria felmérésénél is használtak.
