7. 1602. szeptember 2.
2907.
1602. szeptember 2.45
[Orhonlu: 78. sz.]
1602. szeptember 2.45
[Orhonlu: 78. sz.]
45 A pontos dátumot az irat alábbi mondata adja meg: „Mind a mai napig, [azaz 1011.] rebiülevvel havának 15. napjáig...”
Ez a telhisz a megboldogult nagyvezíré, Jemiscsi Haszán pasáé
A hitvány szolga előterjesztése a következő: Boldogságos padisahom! Ha Erdély felől méltóztatna érdeklődni, mint már korábban jelentettem, a Basta György (Basta Görgi) nevű alávaló jelenleg azon igyekszik, hogy az Erdély tartományában lévő várakba nemcse katonákat helyezzen és Erdély bégjeit és rájáit a maga fennhatósága alá vonja. Ezen igyekszik állandóan, s apró palánkjaiba bizonyos mennyiségű nemcse [katonát] rakott. Jelenleg senki sem tudja, hogy Zsigmond (Zikmond) hol tartózkodik; van aki azt híreszteli, hogy a királyhoz [ment], van aki azt mondja, hogy eltűnt; egyelőre nincs bizonyos hír [róla].46 Az egyik hírneves erdélyi bég, korábban Zsigmond vajda főkapitánya és vezére, a Székely Mózes (Székel Moros) nevű bég, aki az erdélyiek között fölöttébb nagy személyes és öröklött nemesség birtokosa, használható, azaz segíteni, tenni és elrendezni képes [ember]; [emellett] korábban, amikor az átkozott Basta György behatolt Erdélybe, a nevezett a mellette lévő katonákkal ellene vonult, sok átkozott nemcsét megvert, s hogy a legnagyobb mértékben hasznavehető volt. már akkor megjelentetett [felséged] nagyúri kengyeléhez. Miután az említett Székely Mózes csatát vívott a nemcse katonákkal, visszafordulva a Lippa (Lipova) közelében lévő, korábban a jólvédett birodalom várai közé számító, majd az erdélyiek kezére került Sólymos (Sölmes) nevű várba vonult be. Amikor meghallottam, hogy ott tartózkodik, [felséged] e szolgája részéről az említettnek barátságot mutató írás küldetett, és különféle ígéretek tétettek [neki], s az kéretett [tőle], hogy álljon erre az oldalra. A nevezett is szívvel-lélekkel azon igyekezett, hogy boldogságos padisahom szolgálatára legyen, [ezért] összes alattvalójával, feleségével és fiával Temesvárra jött. Találkozott [felséged] szolgájával, az azon a részen lévő katonák vezetésére és irányítására kijelölt Bektás pasával, a temesvári beglerbéggel, Iszmail pasával és a szilisztrai beglerbéggel, Behrám pasával,47 és átadta [nekik] Sólymos várát, amelyben [addig] tartózkodott.48 A várba Temesvárból lett legénység átirányítva, ő maga pedig vágtatva Székesfehérvárra, [felséged] e szolgájához jött, találkozott velem, most is mellettem van, és kéri az erdélyi vajdaságot. Még két másik bég is jött vele az erdélyi bégek közül, azonkívül az erdélyi bégek közül egy Gémes (Gems),49 egy Apafi50 nevű és még más neves bégek levelet küldtek, és azt írták, hogy „ha a nevezett lenne Erdély vajdája, mindnyájan alávetnénk magunkat”. [Felséged] szolgálja, Bektás pasa. valamint a temesvári beglerbég és más, jó ítélőképességű személyek is ilyen értelemben írtak. És valóban, nagy személyes és öröklött nemesség birtokosa, ügyintézésre képes, tapasztalt és használható bég, sőt még esze, gondolatai és szavai is helyénvalóak, s különösen az [megfontolandó], hogy az erdélyi tartományban [élő], székelynek nevezett népség, akik az erdélyi tartományban a legszámosabbak, mind mellé állnának, mivelhogy a nevezett Székely Mózes közülük való. Most azt kéri, hogy adassék néki az erdélyi vajdaság, s azt állítja, hogy „ha a nemcse [ellen] elegendő mennyiségű katonát adnak mellém, akkor – ha a magasságos Isten is úgy akarja – mind az erdélyi tartományt meghódítom és elfoglalom, mind a nemcsét kiverem, mind Lippa és Jenő (Janik)51 várát a boldogságos padisahnak átadom”. Az ittlévők mindegyike helyesnek tartja, hogy a nevezett legyen Erdély vajdája; nagyságos padisahom engedelmével azon vagyunk, hogy a nevezettnek adjuk az erdélyi vajdaságot s hogy fejdísszel és zászlóval [ruházzuk fel őt]. De kellenének olyan katonák, akiket mellé adhatnánk, csakhogy nincs mellettünk egyetlen olyan, katonákkal jól felszerelt beglerbég sem, akit oda kirendelhetnénk és elküldhetnénk. Sem az anatóliai, sem a karamáni, sem más katonák nem jöttek meg, mellettünk csupán a ruméliai sereg van, de abból is hét szandzsákbég kivált, s mint korábban megírtam és tudattam, Bektás pasával Temesvár irányába küldetett. 291Jelenleg nem tudjuk, miféle katonát küldünk oda (értsd: Székely Mózeshez), de szükséges, hogy mindenféleképpen előteremtsük valahonnan a katonákat, s a nevezett mellé adjuk. Most Székesfehérvár vára is bevétetett,52 tehát ide is kell újból nagyszámú legénység és nagyszámú katona a védelemhez. Hasonlóképpen Buda várvédelmére is fölöttébb sok katona szükséges. Velünk nincs haderő: kit tegyünk a várakba, kit küldjünk Erdélybe? A hitetlenek tábora pedig Komáromnál áll, [hogy] tartsuk távol magunktól? Egyszóval, egyre csak csodálkozunk. Csak a magasságos Isten őfelsége adja, hogy jó történjék! Nagyságos padisahom! Mind a mai napig, [azaz 1011.) rebiülevvel havának 15. napjáig (1602. szeptember 2.) sem az anatóliai, sem a karamáni, sem a túlpart más katonái közül egyetlen egy személy sem érkezett ide. Jelenleg nincs velünk más senki, mint a bölük halki53 és a janicsárok, valamint néhány ruméliai és boszniai katona. Bár én [felséged] szolgája vagyok, de mire vagyok képes katonák nélkül? Akik ennek okai, kapják meg Allahtól [méltó büntetésüket]! Reméljük, hogy a magasságos Isten őfelsége mindent jóra fordít!
46 Báthory az 1002. július 2-i tövisi vereség után július 26-án hagyta el végleg Erdélyt és távozott Csehországba.
47 Behrám pasát 1010 sábán hónapban (1602. január 25–február 23.) nevezték ki szilisztrai beglerbégnek (Orhonlu: i. m., 66. o. 4 j.).
48 Székely Mózes Sólymost valójában úgy cserélte el Kladováért, s abban is megállapodott Bektás pasával, hogy később a két várat vissza fogják szolgáltatni egymásnak; v. ö. Várfalvi Nagy János: Székely Mózes. II. rész. Századok III/1869., 653–54. o
49 Gémes Péter 1602-ben Székely Mózes párthíveként esett el.
50 Az Apafi család közelebbről nem meghatározható tagja.
51 Téves olvasat Janova helyett.
52 A várat a törökök 1602. augusztus 29-án foglalták vissza.
53 Teljes nevén „alti bölük halki”, a hat udvari lovas alakulat, ami hagyományos sorrendben a következő elemekből állt: szipáhi, szilahtár, ulufedzsiján-i jemin, ulufedzsiján-i jeszár, gureba-i jemin, gureba-i jeszár.
