3. 1601. december17 [Orhonlu: 52. sz.]
3.
1601. december17
[Orhonlu: 52. sz.]
1601. december17
[Orhonlu: 52. sz.]
17 Terminus post quem: 1601. december 7.; az iratban említett [1010.] dzsemáziüláhir 11., a nagyvezír Belgrádba érkezésének napja.
A megboldogult nagyvezír, Jemiscsi Haszán pasa telhisze
A hitvány szolga jelentése a következő: Boldogságos padisahom! Mivel előzőleg az iszlám sereggel Székesfehérvárott (Isztolni Belgrád) állomásozván a Mindenható 285akaratából kemény tél tört ránk, [nagy] esők és havak estek, s Kanizsáról folytonosan segélykérők érkeztek, fontos volt, hogy a katonákkal való tanácskozás és egyetértés után a nagy ágyúkat minél előbb kivontassuk és rendeltetési helyükre eljuttassuk, s Kanizsa várának segítséget nyújtsunk. [Ezért] az említett helyről felkerekedtünk, az ágyúkat Budára (Budin) küldtük, s előbb a pozsegai és izvorniki szandzsákok serege, majd mi magunk is Kanizsa megsegítésére igyekeztünk. De azzal a megfontolással, nehogy a kevés idő és a rosszra fordult téli időjárás miatt, s az okból, hogy elérkezett a hadjáratból való visszatérés ideje, a katonák egymást föltüzeljék és elmenjenek, azon a helyen nem közöltük velük, hogy Kanizsára tartunk. Mikor a Mohács nevű helyre értünk, a seregben kihirdettük, hogy Kanizsa megsegítésére igyekszünk, s akik jönni akarnak, jöjjenek, akik nem akarnak, távozzanak. [Felséged] e szolgája a nevezett helyről Kanizsa felé vette az útját, s előbb Pécsre (Pecsuj), onnan pedig Szigetvárra érkezett. A korábban elküldött boszniai beglerbég a boszniai sereggel a Kanizsához közeli Tomasin18 nevű helyre vonult, magunk pedig megkezdtük a Kanizsára való menetel előkészületeit. A seregből önkénteseket írtunk össze, s a velünk lévő száz–kétszáz főnyi tatár seregből kiválasztottunk egy csapatot, s ezt magunk előtt a Kanizsát ostromló alávaló hitetlenek ellen küldtük. A nevezettek, elmenve, az átkozottak ostromsáncaira rontottak, számos átkozottat megöltek, és mintegy negyven-ötvenet foglyul ejtettek. Éppen visszafelé igyekeztek velük, mikor a mögöttük lévő táborból nagyszámú alávaló hitetlen tört elő, az innen érkezetteket elűzte és a szerzett foglyok nagy részét kiszabadította; [a hitetlenek] vértanúvá tettek egy tatár herceget és néhány tatárt élve elfogtak. Mikor megkérdezték tőlük, honnan jöttek, a nevezettek elmondták, hogy a szerdár19 az iszlám sereggel Szigetvárra érkezett és ellenük készül; ők pedig azért jöttek előre, hogy nyelvet fogjanak. Amint az átkozottak meghallották, hogy [felséged] e szolgája útban van és közeledik az iszlám sereggel, nagy zavargás tört ki közöttük; vezéreiket – a generálist, Zrínyit (Zirin oglu), a Fekete Herceget20 és a frenkektől jött kapitányokat – megrohanták azzal, hogy feltétlenül szedelőzködjenek és menjenek el. Az isteni bölcsesség ekkor olyan esőt, majd havat zúdított a földre, hogy az itteni végváriak egyöntetűen állították: ötven–hatvan éve nem volt ilyen tél ezen a tájon. Ilyen télben az átkozottak ágyúikat nem voltak képesek elvontatni, s negyvenkét páratlan, várvívó nagy badzsaluska ágyújukat otthagyva, sátraikat, felszerelésüket, élelmüket és rengeteg lőporukat mind hátrahagyva elmenekültek, miközben a várból kijövő iszlám katonák vagy hat–hétezret levágtak belőlük, és a [levágott] fejeket sorba rakták a várfalakon. Mialatt az isteni bölcsesség így megmutatkozott, az iszlám sereg sem tehetett egy lépést sem előre. A hótól és a ködtől az orrunkig nem láttunk, az állatok pedig legyengültek; hogy milyen tél és ítéletidő volt, amikor kénytelenek lettünk tábort bontani és elindulni, azt abból kegyeskedjék megítélni, hogy még a magunk sátrának felszedésére sem jutott erő, s ott maradt, ahol leverték. A jelentékeny mennyiségű élelem Szigetváron raktárban állt, s a lőpor is elő volt készítve. Amint az átkozottak elmeneteléről megjött a hír, elküldtük a pozsegai béget, hogy ziámet- és timár-birtokosaival, továbbá a pécsiekkel és a szigetváriakkal az élelmet és a lőport kocsikra rakassa és elvitesse. Mivel a magasságos Isten segedelmével, boldogságos padisahom hathatós imáinak és szép kegyeinek bőségétől Kanizsa vára az átkozottak kezéből megszabadult, s emellett a magasságos Isten kegyelméből annyi ágyú, sátor, lőpor és fegyver zsákmányoltatott, amennyit figyelmes szem még nem látott, nagy sikereket értünk el. A vallás és a birodalom ellenségei pedig ne szűnjenek meg mindig ily módon szégyenbe kerülni. Ez ügyben a kanizsai beglerbégtől21 jött levél alapján telhisz készült, ami a felséges kengyelhez elküldetett; érdemesítse nemes figyelmére. Mivel Kanizsa alól jó hírek érkeztek, s a tél fölöttébb hevesen tombolt, [felséged] e szolgája is visszafordult a mellette maradt katonákkal. Miután a felséges isteni akarat szerint hatalmas hó esett és nagy tél tört ránk, az úton számos nehézséget és szenvedést kellett eltűrnünk. Ráadásul az eszéki (Öszek) hidat a jégár összetörte, s a katonák többsége a túlsó parton maradt. Mivel útjuk azon át vezetett, megállva, az erőket összegyűjtve, teljes igyekezettel és odaadással, ezer nehézség 286árán a híd helyreállíttatott, s miután az összes katona átért, [felséged] e szolgája is átkelt. Az úton sok nélkülözést és szenvedést viseltünk el, s ez év [1010]22 dzsemáziüláhir havának 11-ik napján (1601. december 7.) megérkeztünk Belgrádba, ahol [jelenleg is] a hadjárat ügyeinek intézésével foglalatoskodunk. Ezen a részen most így állnak a dolgok; egyébként a parancs és a rendelkezés nagyságos padisahomé. Boldogságos padisahom! Bár azóta, hogy Belgrádba jöttünk, amennyire erőnkből telik, a fáradozásban és az igyekezetben nincs hiány, mellettünk azonban valójában nem maradt senki. Nincs ember, aki a környéken a szolgálatot ellátná, s így maga a szolgálat sem lehetséges. A Belgrádban állomásozó szerdár szavát nem fogadják meg, a tartomány és az ország rommá változott. A szilisztrai beglerbég, noha oly közel van Belgrádhoz és mellette annyi a katona, a sok fáradozás közepette küldött parancsoknak nem engedelmeskedett és nem jelentkezett szolgálatra. A lőpor végett Egyiptomba (Miszir) küldött rendeletekre az egyiptomi beglerbég semmit sem tett, az odaérkező kapidzsi basit23 Alexandriából (Iszkenderije) visszatérítette anélkül, hogy egy szem lőport küldött volna. Ha a többi dolog is [így megy], s a Belgrádban lévő szerdár szavát így fogadják meg, van-e haszna annak, hogy [felséged] e szolgája Belgrádban tartózkodik? Nem lehet az ügyeket úgy intézni, hogy amíg a szerdár magára hagyatva itt állomásozik, addig a fővárosban a hadjárati ügyekhez nem értő személyek végzik helyette a számára szükséges hadfelszerelés előkészítését. Ha az ügyeket oly módon intéznék, [ahogy elvárható lenne, akkor] tíz év óta a szerdárok minden évben itt teleltek volna, s elrendezték volna a dolgokat; ehelyett miféle ügyintézés történt? Boldogságos padisahom őfelsége kegyeskedjék mindezt megfontolni; e szolgája erről értesült és ezt tudja. Egyébként a parancs és a rendelkezés padisahomé.
18 Tamási, bizonyára Drávatamási.
19 Jemiscsi Haszán pasa nagyvezír, aki egyben a magyarországi hadjárat fővezéri tisztjét is ellátta.
20 A generális Hermann Rossworm volt, Zirin oglu Zrínyi Györggyel, a Fekete Herceg Mátyás főherceggel azonos; Jemiscsi azonban az utóbbit illetően tévedett, ugyanis a Kanizsát ostromló császári seregek vezére Ferdinánd főherceg volt.
21 Tirjáki Haszán pasa, korábbi budai beglerbég, 1601. július 1-én lett kanizsai beglerbég, 1604. július 18-tól ruméliai beglerbéggé lépett elő.
22 Orhonlu az eredetiben itt hiányzó évszámot 1011-nek adja meg, azonban Kanizsa ostroma 1601-ben zajlott, s ez a mohamedán időszámítás szerint az 1010-es évnek felel meg.
23 Kapidzsi basi: a szeráj bejáratánál őrködők parancsnokát nevezték így. Körülbelül az egykori magyar ajtónállómester megfelelője.
Az elhunyt és megboldogult Mehmed szultán24 hán őfelségének nemes válasza:
24 III. Mehmed, uralkodott 1595–1603 között.
Tudomásul vettem. A hitharc útján eltűrt szenvedéseid nyerjék el jutalmukat. A magasságos Isten legyen a segítőd!
