11. 1603. eleje63 [Orhonlu: 77. sz.]
11.
1603. eleje63
[Orhonlu: 77. sz.]
1603. eleje63
[Orhonlu: 77. sz.]
63 Terminus ante quem: 1603. június 1.; Ahmed vidini szandzsákbéget Szilisztrába helyezik át (Orhonlu i. m., 64. o. 1. j.). Az irat Ahmed bégről mint „jelenlegi vidini szandzsákbég”-ről beszél, azonkívül az is kitűnik, hogy a beadványt téli időszakban szerkesztették; ha Ahmed elmozdítása az itt felsorolt panaszokkal áll összefüggésben, akkor az irat 1603 első hónapjaiban keletkezhetett.
A ráják beadványa
Száz helyen érintve arcukat a földhöz, magasságos és boldogságos szultánom őfelségének magasságos lába porához dörzsölve arcukat, alattvalói, a Budán64 lakozó ulemák és kegyes személyek, szolgái, a müteferrikák,65 csausok, ziámet- és timár-birtokosok és a tartomány más előkelői – a szegények – ezt a kérvényt terjesztették elő: A jelenlegi vidini szandzsákbég, Ahmed bég ebben az évben személyesen indult a szultáni hadjáratra. Ekkor helyettest és ügyvivőt nevezett ki, majd az általuk küldött Szefer csaus nevű szívtelen jött, és legyen az szultáni hász-, vagy szabad, vagy timár-falu, mindegyikből kaftán-illeték66 címén 50–50, ill. 60– 60 florit [szedett], a mirliva számára pedig rengeteg zsiradékot, mézet és élelmet gyűjtött össze és rakott félre. Egyrészről az ő erőszakossága, másfelől a tatár katonák dúlása miatt, a nincstelen ráják állapota megromlott. [Ekkor] jóindulatot színlelve azt mondta: „Hamarosan megjön a szandzsákbég, s akkor minden jogotokban megerősítünk titeket”. Most, hogy az említett mirliva a hadjáratból visszajött 293és szandzsákjába visszatért, a szultáni hászok közül Csernereke,67 Geronje,68 Timok,69 Zagorja70 és a vidini síkság hászaiba beleavatkozva az összes szultáni hászokból, a müteferrikák, a csausok, a ziámet- és timár-birtokosok falvainak mindegyikéből a szent seriat ellenére büntetéspénzt szedett – úgy, hogy a 4–5 hánés71 falvak 50–50, ill. 100–100, a 15 hánés falvak 150–150, 200–200, ill. 300– 300 florit [kényszerültek fizetni]. Emellett a falvaikban talált élelmet jogtalanul szekerekre rakták, és több mint 500 élelmiszeres szekeret összegyűjtve a Nikápoly (Nigbolu) közelében lévő csiftlikjére72 küldte. Erőszakoskodásuknak és zaklatásaiknak nincs mértéke és határa. A nincstelen ráják korábban a gonosz Mihály73 rablásai miatt elszegényedtek és meggyöngültek, s amikor 5–6 háne egy pár ökörrel műveli a földet, s csak földöntúli nehézségek árán tudnak megélni, akkor zaklatásaik miatt az utolsó meglévő állatkáikat is féláron eladták, a feleségüket zálogba adva különféle nehézségek árán kiszabadították a bebörtönzötteket a büntetésből; az elnyomás nagysága miatt mindnyájan készek a felkelésre. Mivel a rossz erkölcsű havasalföldiek felől most érkező kémünk hírül adta, hogy mintegy 10 ezer haramia gonosztevő gyülekezőben van, s céljuk, hogy kárt okozzanak a jól védett birodalomnak, ezért a vidini előkelők és a nincstelen muszlimok nagy félelembe estek. Mégpedig azért, mert korábban a kegyes vezírek közül a megboldogult Haszán pasa,74 Maktul Mehmed pasa75 és Háfiz Ahmed pasa76 bár nagyszámú muszlim katonával védte, őrködésük idején az ellenség átvonult, és a jól védett birodalmat lángba borítva és feldúlva nem szűnt meg kárt tenni. Most maga a vilajet lakatlanná vált, és az elnyomás nagysága miatt a ráják kétségbeesettekké váltak. Úgyhogy adassék parancs a nevezett bég leváltására, [ügyének] a maga helyén való kivizsgálására, s a szegények erőszakkal és kényszerrel elszedett javainak a szent seriat értelmében történő visszaszolgáltatására. Emellett legyen az is benne a nagyúri parancsban, hogy [a vizsgáló bizottságba?] a dunai defterdár, Abdülbáki efendi,77 a bölük agák közül egyetlen kul78 és Vidin efendije a kádival ne neveztessék ki! Az összes vezír és emír a szultáni hászok megháborítása után azt mondta: „iltizámunk79 részlet[fizetési kötelezettségének] milyen módon fogunk tudni eleget tenni, és a megvásárolni parancsolt gabonát hogy fogjuk összegyűjteni?” Ezért berát-defterjeiket80 a tiszteletre méltó bíróság elé hozták, s a mukátaákról81 lemondva a szultán bevételében hatalmas kár és hiány keletkezett. Ezenkívül, ha – mentsen meg tőle a magasságos Isten – a Duna megnyugszik vagy pedig a jég elolvad, az ellenség és a ráják szövetkeznek és az említett tartományt romhalmazzá teszik. S miután egyenként nem tudván elmenekülni, együttesen eltávozunk ebből az országból, s a vilajet és a szultáni vár elveszik, nehogy szemrehányást akarjanak nekünk tenni, mondván: „miért nem jelentetted időben?” Azzal a kéréssel, hogy az [ügy] említett módon való elintézésére nézve nemes parancsot méltóztassék és kegyeskedjék kibocsátani, a helyzet állása alázatosan és esengve kegyes és igazságos szultánom őfelségének boldogságos színe elé terjesztetett. Egyébként a parancs azé a kiváló felséges személyé.
64 Valószínűleg a közreadó elírása Vidin helyett, mert a továbbiakban minden utalás erre a területre történik.
65 Az oszmán államszervezet különböző területein működtek müteferrikák, legrangosabb csoportjukat az udvari müteferrikák alkották, akik a főbb tisztségviselők gyermekei közül és a rabszolgarendszer neveltjeiből kerültek ki. Feladatuk a szultán kísérése volt, amikor az a szerájt elhagyta.
66 Kaftán-illeték vagy kaftán-váltság: a magas rangú állami tisztségviselők részére ténylegesen vagy pénzben követelt adó.
67 Cserna Reka, az azonos nevű náhije székhelye a vidini szandzsákban; v. ö. Bojanić-Lukać, Dušanka: Vidin i vidinskijat sandžak prez 15–16 vek. Sofia, 1975. 218. o.
68 Krivina, náhije és náhije-székhely ugyanott; v. ö. Bojanić-Lukać, D.: i. m., 207. o.
69 Timok, náhije és náhije-székhely ugyanott; v. ö. Bojanić-Lukać, D.: i. m., 216. o.
70 Zagorje, náhije és náhije-székhely ugyanott; v. ö. Bojanić-Lukać, D.: i. m., 201. o.
71 A háne török pénzügyigazgatási egység. Eredetileg l házat, családot jelölt, később, az adóalap változása következtében több házat, vagy családot értettek rajta. Magyarországon viszont eleinte más elvek szerint állapították meg a hánék számát; v. ö. Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Budapest, 1970. 89–102. o.
72 A csiftlik három fő jelentéssel fordul elő a forrásokban: 1. a ráják által birtokolt és művelt földterület (mintegy a „jobbágytelek”); 2. a timár-birtokoknak a szpáhik közvetlen kezelésében lévő része (hassza csiftlik); 3. a 16 századtól a vezető réteg kezén felhalmozódó nagyobb birtoktestek. Itt a harmadik esetről van szó.
73 Vitéz Mihály, havasalföldi vajda (1593–1601).
74 Nagy valószínűséggel azzal a Mehmedpasazáde Haszán pasával azonos, aki egy ízben a budai beglerbégi, háromszor a ruméliai beglerbégi tisztet töltötte be, s rövid ideig (1596 végén) Magyarország délvidékén szerdárként tevékenykedett; 1602-ben az anatóliai harcokban esett el.
75 Tevékenységéről további adatok nem ismeretesek.
76 Háfiz Ahmed pasa az 1590-es évek második felében boszniai beglerbég, később harmadik vezír, majd a nagyvezír helyettese.
77 Abdülbáki efendi rövid megszakítással 1601–1604 között látta el a dunai defterdár tisztjét; v. ö. Orhonlu: i. m., 65. o. 1. j. Később három alkalommal is (1614–15, 1621–22 és 1624–25-ben) fődefterdárrá nevezték ki.
78 L. a 87. sz. lábjegyzetet!
79 Iltizám: a kincstári jövedelmek adóbérlet formájában történő behajtásának egyik módja.
80 Berát-defter: az adóbérlők számára a megbízatásról szóló irat.
81 Mukátaa: a kincstári bevételek területenként, vagy adófajtákként csoportosított kezelési egysége.
A megboldogult Mehmed szultán hán őfelségének nemes válasza:
Nemes parancsom adassék, és vizsgáltassék ki!
