A lőpor után a lövedékek esetében is az a legfontosabb kérdés, hitelesnek tekinthetőek-e az inventáriumokban szereplő adatok, és megint csak bizonyos kételyemnek kell hangot adnom. Egyrészt azért, mert a lövedékeket felsoroló tételekben, főként a kézi lőfegyverek golyóinál, meglehetősen gyakori az adott mennyiség bizonytalan voltára utaló kifejezés: circiter, incerti numeri, bei, ungeferlich, stb. Oly-kor konkrétan ki is derül, hogy a beírt adat „bemondáson” alapul: „Az belsö Labas Pinczeben vagion egy nagy rakás Agiu Goliobis, az mint az Pattantyus mondja, lehet 700”. Másrészt a lövedékeket mindenféle ládában, hordóban, teknőben, avagy rakásokban tárolták, és, mint a lőpornál, sokszor e tárolási egységeket, olykor pedig az összsúlyukat adták meg az összeírók. Harmadrészt az egymást követő inventáriumokban, olykor több éves különbséggel azonos vagy csaknem azonos golyódarabszámok olvashatók. Ez persze azzal is magyarázható, hogy e tételeket – mai katonai szakkifejezéssel élve – „M-zárolt készletnek” tekintették, amelyet csak a közvetlen veszély idején használtak fel. Az inventáriumok általános gyakorlatának ismeretében azonban inkább a másolásnak tulajdonítom ezen egyezéseket. Negyedszer pedig meglehetősen furcsának találom a gyakori – főként megint csak kézi lőfegyverek lövedékeinél előforduló – kerek ezres és tízezres számokat. Ezt is meg lehet ugyan indokolni azzal, hogy kerek darabszámú tételeket rendeltek vagy készítettek belőlük, de én hajlok arra, hogy ebben is a becslést lássam. Biztosra vehető ugyanis, ezt a leltárak is igazolják, hogy néhány száz darab lövedék megolvasása nem jelentett gondot, de azért elgondolkodtató, hogy a Kassa 1647. évi leltárában szereplő 18735 ágyúgolyót, vagy az ugyanott 1576-ban összeírt 96644 db szakállas-golyót ki és hogyan számolta meg. Talán egy ilyen „megszámoljuk-e” dilemmát tükröz Végles 1636. évi leltárának bejegyzése: „Apro es kisseb szerü Tarczk [sic!] goliobisok, oluasnj kell”. Másszor egyszerűen kijelentették, hogy „Globorum ferreorum ad pixides barbatas pertinentium, in vili quadam arcula, aliquot millia, qui propter multitudinem non sunt numeratj”. Az egyik lehetséges „megoldást” Veréce 1548. évi inventáriumában alkalmazták: „TharaZk golobis vagion sok”. Végső soron tehát az a véleményem, hogy – és ez nem csak a lövedékekre vonatkozik – az ilyen nagy számokat meglehetős óvatossággal kell kezelni (de az is igaz, hogy jobb híján kénytelen vagyok ezekkel számolni a későbbiekben).