A KASSAI KIRÁLYI HADSZERTÁR 1571. ÉVI BEVÉTEL-KIADÁSI JEGYZŐKÖNYVE
67DOMOKOS GYÖRGY: A KASSAI KIRÁLYI HADSZERTÁR 1571. ÉVI BEVÉTEL-KIADÁSI JEGYZŐKÖNYVE
In: Studia Agriensia 22. (2002)
A kassai királyi hadszertár működésről meglehetősen sok forrást tárt fel a történeti kutatás. Ezek legnagyobb része a gazdálkodásra vonatkozik, mint pl. a bevétel-kiadási jegyzékek, továbbá a hadszertárban tárolt fegyverek, hadi- és nyersanyagok, szerszámok és eszközök listái, az inventáriumok.1
1 L. erre Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai. Studia Agriensia 15. Eger, 1995. 183-221. o., Domokos György: A kassai királyi hadszertár fegyverzete és felszerelése a XVI-XVII. században az inventáriumok tükrében. Hadtörténelmi Közlemények 110. (1997) 4. 667-747. o. (A továbbiakban a szerző vezetéknevével és a megjelenés évszámával hivatkozom a felhasznált művekre.)
E dokumentumok sorában kiemelkedő helyet foglal el a Hans Schmidt kassai hadszertáros („Röm. Khay. Mt. Zeugwardt Zu Cascha”) által az 1571. év pénzügyi bevételeiről és kiadásairól készített jegyzék.2 Nem csupán azért, 68mert az elszámolásban a hadszertáros valamennyi, abban az esztendőben a kassai hadszertár működtetéséhez vásárolt nyers-, alap- és építőanyagot, fegyvert és fegyverzeti anyagot, szerszámot és más eszközöket, továbbá a különféle munkákért fizetett napszámot és bért, végül pedig a szállítási költségeket feltüntette. A dokumentum értékét részletessége és az adott tárgykörben való teljessége mellett egyedülálló volta adja. Segítségével valódi betekintést kapunk a hadszertár és a hozzá kapcsolódó műhelyek mindennapi életébe, kereskedelmi kapcsolataiba. Ám hátránya is ugyanebből fakad, mivel mindössze egyetlen esztendőről ad képet, így csak korlátozottan alkalmas átfogó következtetések levonására.3
2 „Particulars, Was Jch, Hanns Schmidt, Römischer Khayserlicher Majestät etc. Zeugwardt Zu Cascha Von dem ersten January biß Zu end dem lesten decembriß dieses 71ten Jarß auf allerley Artollorniß Vnnd Zeugß Notdurfften Vonn Högstgedachter Jrrer khayserlicher Majestät etc. eiNhemer der ZiPserischen Camer Herrn Hannsen Zebner auch Von dem Edlen Vnnd gestrengen Herrn Adamen Vonn Wieznickh Jrrer khayserlicher Majestät etc. Obristen Zeugmaisster Ambtß leutenambt emPfanngen Vnnd hin widerumben ausgeben habe.” Magyar Országos Levéltár (MOL), Magyar Kamara Archívuma (MKA), E 211 Lymbus, Ser. II. 23. tétel, fol. 594-652. 1571. dec. 31. után. A jegyzék végén nincs dátum, de nyilván vagy folyamatosan jegyezték le, vagy legkésőbb a következőév legelején készült. A forrásra Pálffy Géza hívta fel a figyelmemet, akinek ezért és a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségéért ezúton is köszönetet mondok. (Erre a jegyzékre a továbbiakban csak a folioszámmal hivatkozom. A forrásidézetekben a rövidítéseket külön jelölés nélkül feloldottam.)
3 Az általam ismert többi jegyzék összesítő jellegű, illetve az adott évek elszámolásának csak bizonyos részei maradtak fenn.
A kassai királyi hadszertár 1571-ben a bevételek összesítése alapján 3673 magyar forint 51 dénárból gazdálkodhatott.4 Nehéz megítélni, hogy ez az összeg elegendő volt-e. Az azonban feltűnő, hogy a későbbiekben a hadszertár – az eddig megismert adatok szerint – ennél jóval kevesebb pénzt kapott.
4 fol. 596. A számítógépes feldolgozás eredménye 3670 magyar forint 79,5 dénár. A különbség nagyobb részt a mértékegységek törtrészeinek pénzre váltásánál történő kerekítésekből adódik, s mint látható, nem számottevő. A jegyzékben mindenütt magyar pénzben számoltak, így ennek külön megjelölésétől a későbbiekben eltekintek.
691571
|
3673 mf
|
51 d
|
1576
|
1339 mf
|
57 d
|
1577
|
916 mf
|
32,5 d
|
1578
|
375 mf
|
55,5 d
|
1579
|
147 mf
|
50,5 d5
5 Az 1576-79. évek bevételeiről és kiadásairól készült összesített kimutatás. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 53. 1579. dec. 31.
|
1580
|
646 rf
|
51 k 2d6
6 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 75. 1582. dec. 18.
|
1581
|
539 rf
|
63 k7
7 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 60. 1583. jan. 3.
|
1582 (csak muníció szállítására)
|
673 rf
|
20 k8
8 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 82. 1582. okt. 7.
|
1584
|
642 mf9
9 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 116. 1584. dec. 31.
| |
1585
|
328 mf10
10 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 136-137. 1585. dec. 31.
| |
1586
|
1715 mf
|
9,5 d11
11 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 165-167. 1586. dec. 31.
|
1587 (csak okt. 31-ig)
|
1759 mf
|
98 d12
12 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 195-196. 1587. okt. 31. után
|
(mf = magyar forint, rf = rajnai forint)
Minthogy a felső-magyarországi pénzügyeket a Szepesi Kamara intézte (szorosan együttműködve a felső-magyarországi főkapitánnyal), s az ottani végvárak és haderő fenntartási költségeit is az fizette, ebből adódóan a kassai hadszertár működtetésére fordított készpénz is elsősorban onnan érkezett, bár különböző kifizetőkön keresztül.13 1571-ben a bevételek legnagyobb részét (69,1%-ot) közvetlenül Hans Zebnertől, a Szepesi Kamara pénztárosától („Jerer khay Mt etc. einNhemer der ZiPserischen Camer”) kapták, ám ezt az összeget az 1570-re szóló, évi 4000 forintos juttatás hátralékára fizették ki.14 Egy kisebb részt Adam von Wiesnick felső-magyarországi 70főhadszertárnok-helyettes15 (10,1%) adott, kifejezetten tüzérségi anyagokra, ám ez az összeg is a Szepesi Kamarától származott. A kassai építési pénzekből Wiesnick utasítására került bizonyos összeg (16,3%) a hadszertárhoz, végül az alárendelt végváraknak kiadott építési anyag árából (4,5%) is volt némi bevétel.16
13 A Szepesi Kamara működésére, feladataira, hatáskörére l.: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, 1946. 147-203., de különösen a 147-164. o.
14 Andreas Illenfeld főhadszertárnok-helyettes 1584. évi készpénzes elszámolásának adataiból kiderül, hogy a Szepesi Kamara eme hozzájárulását addigra 2000 magyar forintra csökkentették. Az már szinte természetes, hogy ebből az adott évben mindössze 116 forintot, 1585-ben 218 forint 40 dénárt, 1586-ban 100 forintot utaltak ki, azt is rendszerint több részletben. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 115-116. 1584. dec. 31., uo. fol. 136-137. 1585. dec. 31., uo. fol. 165. 1586. dec. 31.
15 E tisztség viselőire l. Pálffy 1995. 209-210. o.
16 fol. 596-597.
Az a jelenleg kevéssé magyarázható kettősség, hogy a Szepesi Kamara egyszer közvetlenül, egyszer a felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettesen keresztül utalta a pénzt, a későbbiekben is megfigyelhető. Míg 1576-77-ben a bevételek kb. 90%-a Wiesnick utódán, Hans Planckhenen keresztül érkezett, addig Kapronczay György kamarai pénztáros 1578-ban 59, 1579-ben 78%-nyi részt juttatott.17 Amikor azonban a Szepesi Kamara nem tudott fizetni, a bécsi kormányzatnak kellett a zsebébe nyúlnia. Meglevő forrásaink szerint ugyanis az 1581-82. évi bevételek kizárólag Michael Pernauer hadi fizetőmestertől („Veldt Kriegs Zalmeister”) érkeztek.18 A felsoroltak mellett persze léteztek más – az előzőeknél ugyan lényegesen kisebb – bevételt hozó lehetőségek, mint a hadszertárban végzett javító munka,19 illetve szerszámok, muníció, só, építőanyag eladása.20
17 fol. 596-597. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 53. 1579. dec. 31. után
18 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 75. 1582. dec. 18., fol. 60. 1583. jan. 3. Ugyancsak 1582-ben a Bécsből Kassára küldött muníció szállítási költségét Egidius Battermair udvari hadi fizetőmester fedezte. uo. fol. 82. 1582. okt. 7.
19 Így pl. 1585. aug. 22-én a hécei közösségtől 9 f-ot kaptak egy harang megvasalásáért. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 136. 1585. dec. 31.
20 fol. 597., MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 223. 1590.
Az előzőekből az is egyértelműen kitűnik, hogy a felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettes, bár katonai ügyekben a bécsi főhadszertárnok és a felső-magyarországi főkapitány alárendeltségébe tartozott, pénzügyileg a Szepesi Kamarától függött, amely szervezet azonban, lévén a székhelye Kassa volt, az ugyancsak ott székelő főkapitány katonai erejének árnyékában működött.21
21 Ember 1946. 161-163.o. Pálffy 1995. 188. o.
A felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettes a fenti összegek keretében megkapta kassai hadszertár ellátókörzetébe tartozó területekre célirányosan kiutalt összegeket is. Ebből következik, hogy ő vásárolta meg és továbbította rendeltetési helyére az ezen munkákhoz szükséges anyagokat és szerszámokat. Ennek legjobb példája a tokaji híd építése, amelyre Michael Pernauer 1586-ban 600 forintot, 1587-ben pedig 1058 forint 64 dénárt adott Andreas Illenfeldnek.22 Mint tudjuk, a hadiipari műhelyben hajó- és hajóhídépítés is 71folyt.23 A Debrecen városa adójából az egri hadszertár szükségleteire rendelt évi 500 forint szintén Illenfeldhez folyt be.24
22 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 165-167. 1586. dec. 31., ill. fol. 195. 1587. okt. 31. után.
23 Pálffy 1995. 207-208. o.
24 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 115. 1584. dec. 31., uo. fol. 166-167. 1586. dec. 31.
A kiadások megoszlása érdekes képet mutat. Az alábbi táblázatban az 1571. évi adatokat az Illenfeld, még mint hadszertárnok által készített, az 1576-79. éveket átfogó, összesítő jegyzék számaival vetettem össze.25
25 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 52-57. 1579. dec. 31. után. Nyersanyagon a feldolgozatlan, vagy a feldolgozáshoz előkészített anyagokat (pl. fatörzsek, kovácsoltvas, salétrom), alapanyagon a már valamilyen szinten megmunkált anyagokat és eszközöket (deszka, szeg) értem. Építőanyagnak tekintettem azon tételeket, ahol a forrás szövege ezt kifejezetten jelezte, vagy ahol ez magától értetődő volt (pl. zsindely). A fegyverzethez soroltam minden, a fegyverek készítéséhez, működtetéséhez, javításához szükséges eszközt és anyagot.
1571
|
1576
|
1577
|
1578
|
1579
|
1571
|
1576
|
1577
|
1578
|
1579
| |
forintban
|
százalékban
| |||||||||
munkadíj
|
1028,210
|
13,50
|
169,74
|
27,70
|
5,70
|
28,01
|
1,01
|
20,54
|
4,82
|
4,23
|
nyersanyag
|
747,635
|
694,53
|
383,76
|
266,90
|
67,54
|
20,37
|
52,15
|
46,43
|
46,47
|
50,17
|
fegyverzet
|
488,455
|
40,94
|
42,61
|
12,14
|
6,64
|
13,31
|
3,07
|
5,16
|
2,11
|
4,93
|
alapanyag
|
426,050
|
94,78
|
36,19
|
80,86
|
9,84
|
11,61
|
7,12
|
4,38
|
14,08
|
7,31
|
szerszám
|
266,790
|
247,98
|
98,28
|
95,65
|
0,25
|
7,27
|
18,62
|
11,89
|
16,65
|
0,19
|
építőanyag
|
239,715
|
35,93
|
53,55
|
30,80
|
0,00
|
6,53
|
2,70
|
6,48
|
5,36
|
0,00
|
szállítás
|
191,720
|
62,01
|
17,80
|
38,80
|
42,84
|
5,22
|
4,66
|
2,15
|
6,75
|
31,83
|
egyéb
|
237,510
|
139,22
|
23,14
|
21,07
|
1,80
|
6,47
|
10,45
|
2,80
|
3,67
|
1,34
|
besorolhatatlan
|
44,710
|
3,00
|
1,50
|
0,48
|
0,00
|
1,22
|
0,23
|
0,18
|
0,08
|
0,00
|
összesen
|
3670,795
|
1331,88
|
826,57
|
574,40
|
134,61
|
100,00
|
100,00
|
100,00
|
100,00
|
100,00
|
A táblázatot vizsgálva szembeötlő, hogy 1571-ben a munkadíjak a későbbiekhez képest igen jelentős tételt képeznek. A jegyzékből kiderül, hogy ebben az esztendőben a hadszertárban nagyarányúépítkezési munkák folytak, amelyeknél sok külső mestert és napszámost foglalkoztattak. 1576-79-ben viszont ennek már szinte semmi nyomát nem látjuk, ezzel szemben a nyersanyagok beszerzése mintegy felét viszi el a bevételeknek, s jelentős a szerszámokra fordított összeg is. Ez arra utal, hogy a hadszertárban ekkor már – talán az eddig feltételezettnél – komolyabb feldolgozó-gyártó tevékenység folyt.
A munkadíjak magas összege tehát 1571-ben nagyarányúépítő-javító-termelő tevékenységre utal. Ennek tetemes hányadát (445 forintot) Andreas Illenfeld kassai tűzmesternek és öntőnek („Puchsenmaister Vnnd giesser Zu Cascha”) fizették ki, az általa végzett öntések munkadíjának hátralékaira. Az ezért az összegért feldolgozott 72fém mennyiségére az 1576-os országos felmérés egyik, ugyancsak Kassára vonatkozó adata alapján következtethetünk.26 Eszerint Illenfeld e 445 forintért mintegy 200 mázsa (kb. 10 t) fém öntését végezte el.27 Sajnos, a forrásból nem derül ki, hogy ez az anyagmennyiség honnan érkezett,28 s abból mikor és mit állított elő. Az viszont bizonyos, hogy Illenfeld polgári és katonai megrendelésekre egyaránt dolgozott. Az év elején pl. Szatmárban öntött egy 8,5 mázsás harangot.29 Ágyúöntő tevékenységére viszont csak közvetett adatokat találunk. Míg a forrásban szereplő másik két tűzmester csupán egy-egy alkalommal, s akkor is csak kiegészítő munkákat végzett,30 addig Illenfeld szinte minden héten kapott „öntési díj hátraléka” címén bizonyos összeget, tehát valószínűleg folyamatosan dolgozott. Elképzelhető tehát, hogy a január elején a kapuhoz (arról nem szól a forrás, hogy a város vagy a hadszertár kapujához) kipróbálásra kivontatott lövegek (egy Singerin, egy Falkaun, két Falkonett) öntésében is részt vett.31
26 „Vom Center giesserlehn [-lohn] 22 schilling, vnd wierdet alZeit von 10 Centen ainer im feur fur abgang Passierdt, die vbign bringt das giesserlohn 1735 gulden 15 kreuzer.”Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA), Kriegsarchiv (KA), Alte Feldakten (AFA) 1576/13/2. fol. 54. Ez az összeg 1388 magyar forint 12 dénárnak felel meg, ebből a fenti adatok szerint 631 mázsa fémet lehet önteni, amelyhez a veszteséget hozzáadva 694 mázsát (kb. 35 t) kapunk. Az irat pedig összesen 701 mázsa öntéshez való fémanyagot sorol fel. Ugyanez a gondolatmenet a bécsi hadszertár esetében hajszálpontos eredményt adott (3267 rajnai forintért 1188 mázsa fém). uo. fol. 61.
27 Az előbbi forráshelyen azt olvashatjuk, hogy a mondott 631 m fémből „sollen gossen werden Quarttaunen 3, Dopplt falkhanetl 20, Falckhanetl Zu wagenburg, daruon ain Muster alhie, 20, Hauffnizen 10.”ÖStA KA AFA 1576/13/2. fol. 54. A kassai lövegek súlyadataira l.: Domokos 1997. 718-727. o. táblázatait. A kapott értéket cáfolni látszanak a lövegek árára vonatkozó adatok: 1557-ben Urban Weiss, őfelsége ágyúöntője öt falkonétát öntött 88 mázsa 65 font összsúlyban, s ezért 1116 magyar forintot kapott. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 24. t. 91. cs. fol. 145. Kanizsa 1568. évi átadási jegyzőkönyvében az összeírt lövegek mellett azok értékét is feltüntették: pl. egy 10 mázsa 50 font súlyú falkonétát, lafettával együtt 146 magyar forintra becsültek. uo. Ser. III. 22. t. 135. cs. No. 56. fol. 313.
28 Elképzelhető, hogy az 1570. évi inventárium szerint a hadszertárban található 797 mázsa (kb. 45 t!) „Mettall Zum Geschüz giessen”-ből használta fel a jelzett mennyiséget. ÖStA KA AFA 1570/11/1. fol. 2.
29 fol. 598.
30 „Jtem dem Hannß Zimekhl Vonn Nuremwerg Puchsenmaisster Zu Cascha Vonn Zwayen ToPellten Valkhanöten, wellihe Paul neidl gossen, außZuberaitten geben Sehs Taller”. fol. 639. „Jtem dem Jörgen Löffler Puchsenmaisster vonn außschneidung ainß Wildeman vnnd Weibß auch aineß Pheiffer Vnnd drumblschlagerß auf die stuckh Zusezen bezalltt Zwen Taller”. fol. 646. Ez utóbbi szöveg értelme nem egészen világos, de feltehetően az ágyúcsövek díszítményeinek elkészítéséről volt szó. L. erre: Domokos 1997. 689-690. o.
31 fol. 598.
Ugyancsak jelentős összeget (88 forint 40 dénárt) fizettek egy bizonyos Thoma Prief nevű lemezkovácsnak („Plattner”), aki heti rendszerességgel javította a hadszertárban levő páncélokat és sisakokat: új szíjakkal, szegecsekkel, befűzőfü-lekkel, stb. látta el azokat. Azt azonban nem tudjuk, hogy a hadszertár állományába tartozott-e, vagy ha nem, akkor hol lakott.
73Az alább ismertetendő építkezéseken is egyetlen kőműves mester, a kassai Jörg Schlögl dolgozott, s ezért tetemes fizetést, 167 forint 58 dénárt kapott,32 az ácsmunkákat azonban idegen mesterekkel végeztették.33 Több esetben fizettek idegen bognároknak is, jóllehet a hadszertárnak volt már egy saját embere erre a szakmára.34 Ez arra utal, hogy a hadszertár személyzetének létszáma nem mindenütt tartott lépést a feladatok növekedésével. Az idegen kézművesek 160 napszámot dolgoztak a hadszertárnak, amelyért napi 10 vagy 14 dénárt, összesen csak 20 forint 72 dénárt kaptak.
32 fol. 614., 618., 628., stb.
33 fol. 621., 623., 624., 626., 627., stb.
34 „... Zway frembden Wagnerrn so sechs tag in deß Zeughauß neben Jr Majestät wagner gearbait ...”. fol. 618.
Az említetteken kívül más munkákért is fizettek, többek között puskák ágyazásáért,35 fegyverek javításáért, különféle fa eszközök vasalásáért. Ilyen esetekben többször megjegyzik, hogy mindez őfelsége anyagából történt, vagyis a hadszertár adta az anyagot.36
35 „... dem Johan Meisl Tischler vonn 20 Nurnwergischen hanndt Rorn Zuschifften geben vonn Jeden 12 dh ...” fol. 651. A későbbiekben erre a feladatra külön mestert foglalkoztattak. Pálffy 1995. 197. o.
36 „... dem Connrat Rot satler Zu Cascha Vonn 66 schwein SPieß aus Jr Mt. wieß Zintnegl Zuberiemen geben vonn Jeden 6 dh ...”. fol. 600. „... dem Daniel Heller schmidt Zu Cascha Vonn ein ToPellten Vallkhannöt gefäß in der eil auß Jr Majestät eisen Zu beschlagen geben Vier Taller”. fol. 617.
A jegyzékben összesen 58 mesterember szerepel, akik a hadszertár megrendelésére dolgoztak. Ők a legalapvetőbb szakmákat képviselték: asztalos, bádogos, cipész, kádár, kovács, kötélverő, lakatos, lőporgyártó, nyerges, rézműves, salétromfőző. Közülük a kovácsok voltak a legtöbben, szám szerint tizenketten, mellettük öt lakatossal is találkozunk. A mesterek közül huszonhárman Kassán éltek, a többiek lakhelye Bártfa, Einsiedl (Szepes-Remete), Gölnicbánya, Krompach, Lőcse, Mecenzéf, Neudorf (Kassa-Újfalu), „nider Pehseiffen”(?), „Ober Pehseiffen”(?),37 „Päll” (Béla?),38 Stósz és „Topisch” (Dobsina?).39
37 fol. 600., ill. 598., 599., 600., stb. Másutt „Vnnder Perkhseufen” (Bergseifen) alakban fordul elő. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 118. E két helységet eddig nem tudtam azonosítani. Minthogy „Ober Pehseiffen”-ből az év folyamán igen nagy mennyiséget, 195 fuvar szenet szállítottak Kassára, nagyon valószínű, hogy valahol a város közelében feküdt. Kassa közvetlen környékén két olyan helység létezett, ahol különbséget tettek „Alsó-...”és „Felső-...” között: ezek Tőkés és Olcsvár. Az előbbi nyugatra kb. 9 km-re, az utóbbi keletre kb. 7 km-re fekszik Kassától. Véleményem szerint az erdős hegyekben fekvő Tőkés jobb adottságokkal rendelkezett a faszénégetéshez, mint a Tarca völgyében levő Olcsvár.
38 fol. 603., 628. Az I. katonai felmérésen „Bella” néven szerepel. Hadtörténelmi Térképtár, I. katonai felmérés, Coll. XXII. Sect. 7.
39 fol. 604., 608., 614., 621. A Dobsinával való azonosítás mellett felmerült még a Hernád bal partján, délre, kb. 140 km-re fekvő Felső-Dobsza neve is. A nevek azonosítására l.: Hadtörténelmi Térképtár, I. katonai felmérés, Coll. XXI. Sect. 5-7., Coll. XXII. Sect. 6-8., Coll. XXIII. Sect. 6-8. Lexicon Universorum Regni Hungariae Locorum Populosorum ... s.l., 1773.; Magyarország kézi atlasza. Tervezte Gönczy Pál. Szövegét írta: Thirring Gusztáv. Budapest, 189?.
74Az egyszerűbb feladatok elvégzésére sok napszámost és parasztot alkalmaztak. Elsősorban az építkezéseknél segédkeztek, a mesterek keze alá dolgoztak, továbbá anyagot szállítottak és rakodtak. Így például az épületekben a padlózatot egyengették, falat bontottak, fát vágtak, árkot ástak, földet hordtak a töltésekhez, eltakarították a havat, a szemetet. Az év folyamán 1289 napszám után fizettek nekik, összesen 114 forint 56 dénárt. A napszám május eleje és szeptember vége között 10, egyébként 8 dénár volt.
Az 1571-ben végzett építkezések is jelentős összegeket emésztettek fel, nemcsak munkadíjban, hanem anyagban, szerszámban és szállításban is. A bejegyzésekből elég pontosan nyomon követhető, hogy hol, miből és mit építettek, s némi képet kapunk az épületek szerkezetéről is. A munkálatok alapvetően négy épületre terjedtek ki: magára a hadszertárra, az öntőházra, a vashámorra és a lőporgyártó házára.
A jegyzékből egyértelműen kiderül, hogy a hadszertár épülete, a tulajdonképpeni „Zeughauß” 1571-ben még korántsem készült el. Egyrészt folyt még a padozatok elkészítése, amelyhez március folyamán nem kevesebb, mint 133 fuvar homokot, majd pedig száznál több vastag deszkát szállítottak oda.40 Ezt követően ablakokat és azokba rácsozatot építettek be, amelyhez többek között 14000 téglát és majd 15 mázsányi, már kész rácsot vásároltak.41 Az ablakokra vonatkozó bejegyzésekből megtudhatjuk, hogy a hadszertár épülete háromszintes volt, és az előbb felsorolt építőanyag-mennyi-ségek arra engednek következtetni, hogy tekintélyes méretekkel rendelkezett.42 A kőműveseknek adott megbízásokból kiderül, hogy a hadszertár építésekor hibák történtek. Így pl. két pillért, amely nem bírta el a födém súlyát, el kellett bontani és újra kellett falazni.43 Feltehető, hogy szintén statikai okok miatt, talán a födémek megtámasztása végett kellett ez utóbbiakba száznál is több helyen lyukakat törni, s azokba gerendákat építeni.44
40 „... sanndt Zu Notdurfftenn deß estrich in Zeughauß auf dem Obern Poden Zuschlagen Zufurn ...”. fol. 609. ill. 610., 615., 617.
41 fol. 602., 604., 613., 623., 625.
42 „.... dem Jörgen schlögl mauer Zu Cascha vonn Zwelf fensstern in Zeughauß auf dem Mitlern vnnd Obern Poden durh die dikhe mauer ZuPrehen vnnd gätter darein Zuuersezen Von Jeden fensster me geben 2 fh Thuet Vier vnnd Zwainzig Taller”. fol. 634.
43 „.... dem Jörg schlögl mauer Zu Cascha Vonn Zwayen Pheillern in Zeughauß so Vonn der schwer deß esstrich Zerkhloben abzutraggen vnnd wider auf Zumauern bezallt 3 taller”. fol. 628.
44 „... ainhundert vnd etlih löher so er [ti. a kőműves] in denn Zeughauß Zu Paiden Pöden Prohen vnnd die Traim dareinn Vermauert ...”. fol. 614. A hadszertárak építésének komoly szakirodalma volt a 16-17. században. Ennek egyik klasszikus példája Fronsperger, Leonhard: Fuenf Buecher Vonn Kriegs Regiment vnd Ordnung, Wie sich ein jeder Kriegßmann inn seinem Ampt vnnd Beuehl halten soll, ... , vnd was in ein Zeughauß gehoere zu einem Feldzug zugebrauchen. Jtem was die Arckelley vnd Munition belangt, wie das Geschuetz, Kuglen, Pulffer vnnd Reyßwaegen in gutter ordnung eins auffs ander gefuert werden soll. ... Frankfurt a. M. 1558. A mű 14. oldalán kifejti, milyen lényeges szerepet játszik a jól megépített és felszerelt hadszertár. Később a Kriegsbuch-ban is visszatér e témához, s leírja, hogyan kell felépíteni, beosztani, felszerelni. Uő.: Kriegsbuch. Teil II. Frankfurt, 1596. fol. 104-113.
75Pálffy Géza annak alapján, hogy 1569-ben a királyi öntőházon már a tetőfedési munkák folytak, erre az esztendőre tette annak létrejöttét.45 Ám a (fő?)épü-let esetleges elkészülte ellenére az öntőház még 1571-ben sem lehetett teljesen működőképes, mivel annak több lényeges részén még ekkor is dolgoztak. Mondom ezt annak ellenére, hogy a fentebb említett ágyúkat egyenesen az öntőházból vontatták ki a kipróbálásra.46 Ekkor került sor ugyanis a széntároló fedésére,47 az öntőkemence javítására,48 továbbá a kész ágyúcsövek mozgatására szolgáló eme-lőszerkezet,49 s nem utolsó sorban a fúrószer felállítására. A készülő„PorZeug”-hoz, illetve annak befedéséhez50 ugyanis többször szereztek be anyagot, majd a kőművesekkel elkészíttették hozzá az alapzatot, 51 miközben az ácsok a faszerkezeten dolgoztak.52 A fúrószer meghajtását végző fúrómalom létezéséről onnan tudunk, hogy a hadszertár egy széles, vastag, hosszú bőrszíjat vásárolt „Zu der Pormill”,53 nyilván a vízerővel mozgatott szerkezet áttételének szíjhajtásához. Minthogy ennek építéséről már nincs szó, ennek elvileg készen kellett állnia.
45 Pálffy 1995. 192. o.
46 fol. 598. Bár a forrás nem közli, hogy a városi, vagy a királyi öntőházról van-e szó, valószínűbb ez utóbbi, mert a későbbiekben is csak erről van szó. Pálffy szerint a városi öntőház az 1556. évi tűzvész után közvetlenül már újjáépült. Pálffy 1995. 192. o.
47 „... schintln Zu bedekhung deß gestiP khassten in gießhauß ...”. fol. 613.
48 fol. 643. Bár a forrásban kifejezetten javításról van szó, kevéssel előbb viszont négy fuvar meszet hoztak „Zu Nottdurfften deß gießoffen”, ami egy javításhoz kicsit soknak tűnik. fol. 640.
49 „... Tagwergern die haben ... in gießhauß dem Zimerleuten helfen dem Zugh aufrichten ...” fol. 607. Bár a korabeli német nyelvhasználat ugyancsak következetlen, ennek ellenére döntőnek érzem, hogy nem „einem Zug”, hanem „dem Zug” szerepel a szövegben, vagyis egy bizonyos, konkrét emelőről volt szó, ez pedig igen nagy valószínűséggel csak a megöntött ágyúk, s persze harangok megemelésére szolgáló szerkezet lehetett. A „Zug” jelentésére l.: „... soll ein Zug stehen, 6 Werckschuch weit, vnd acht hoch von Holtzwerck, mit seinen Armen vnd banden fleissig gemacht, er soll ein Spindel vnd Radt haben, der Zug wirt zu dem Geschuetz auffzuziehen gebraucht, vnd der Kranig soll oben am Gibel an ein Eisen Stangen gefast seyn, da das Seyl durch den Kranig gehe, vnd das Seyl an dem Wellbaum deß Radts herab gehen, deßgleichen der Klob mit dem Seyl.”Fronsperger 1596. fol. 108.
50 fol. 645., 648., 649.
51 „.... dem Jörgen Schlögl Mauer Zu Cascha Vonn dem PorZugkh in dem gießhauß Zuvnndermauern bezallt ain Taller funfzig Phenig.” fol. 647.
52 fol. 647., 649.
53 fol. 643. A fúrómalomról többek között egy 18. században íródott, kitűnő szaklexikonban találtam leírást: „Bohrmühle, (Gewehrfabrik, Muehlenbau) ... durch das Wasser in Bewegung gesetzt wird, und worauf nicht allein Gewehrlaeufe, sondern auch große Staemme und Bloecke zu Wasser- und Brunnenroehren ausgebohret werden koennen. Ein Wasserrad setzt auf einer gemeinschaftlichen Welle ein Kammrad in Bewegung, und dieses ein Getriebe, welches auf seiner Welle wieder verschiedene Kammraeder bewegt. Jedes dieser Kammraeder setzt einen Trilling in Bewegung, welcher neben der Bohrbank den Bohrer bewegt, und dieser steckt hinten mit seinen vierkantigen Zapfen in der Huelse oder Buechse des Getriebes.”Jacobsson, Johann Karl Gottfried: Technologisches Woerterbuch oder alphabetische Erklaerung aller nuetzlichen mechanischen Kuenste, Manufakturen, Fabriken und Handwerker, wie auch aller dabey vorkommenden Arbeiten, Jnstrumente, Werkzeuge und Kunstwoerter, nach ihrer Beschafffenheit und wahren Gebrauche, herausgegeben von Otto Ludwig Hartwig ... Berlin und Stettin, 1781. Bd. 1. A-F. A fúrómalom sematikus szerkezeti rajzát l.: Wagner, Eduard: Ars Bella Gerendi. Prága, 1980. 131. o.
76Az adatokból fúrómalom és a fúrószer közötti kapcsolat módját nem lehet megállapítani, bár abból, hogy többször és kifejezetten csak a fúrószer fedését említik, arra lehet következtetni, hogy ezek különálló, de nyilván egymáshoz kapcsolódó helyiségek vagy épületek voltak. Az viszont biztos, hogy fúrószer az öntőház épületében állt, vagy szorosan hozzá kapcsolódott, mert az egyik bejegyzés szerint a napszámosok „Jnn dem gießhauß dem Zimerleutten bey dem Porzeugkh hanndt gelanngt”.54 Ez persze nyilvánvaló, hiszen a fúrómalom és a fúrószer nélkülözhetetlen eszköze a löveggyártásnak. A magrudat, az öntéskor a csőfurat helyébe állított, agyaggal bevont vasrudat ugyanis mindig csak a végleges kalibernek megfelelő vastagság kb. háromnegyedére méretezték. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy az esetlegesen ferdére sikeredett furatot fúrással kitágítva kiegyenesítsék, illetve a csőfal esetleges egyenetlenségeit, amelyek a lövedék megszorulását és ezáltal esetleg csőrobbanást idéztek volna elő, eltávolítsák.55
54 fol. 647.
55 L. erre a bronzágyúk öntéstechnikájáról készült egyik legrészletesebb leírást: Biringuccio, Vanoccio: Pirotechnia. Ein Lehrbuch der chemisch-metallurgischen Technologie und des Arilleriewesen aus dem 16. Jahrhundert. Übersetzt und erläutert von Dr. Otto Johansen. Braunschweig, 1925. 250-310. o. Modern összefoglalását l: Schmidtchen, Volker: Bombarden, Befestigungen, Büchsenmeister. Von den ersten Mauerbrechern des Spätmittelalters zur Belagerungsartillerie der Reneissance. Düsseldorf, 1977. 27-32. o. A fúrás technikájára vonatkozóan l. a 364-371. o. L. még: Wagner 1980. 129. o.
A bejegyzésekből megtudjuk továbbá, hogy az öntőházhoz agyaggödör is tartozott.56 Az agyag az öntés elengedhetetlen kellékét képezte, mert ebből készült az öntőforma. A gödör valószínűleg elég nagy volt és nagy mennyiségeket emeltek ki egyszerre belőle, mivel e fölé is építettek ekkor egy emelőszerkezetet.57
56 fol. 610., 615.
57 „... drey gossen Paumen auß dem Wallt inß gießhauß Zufurn ... Zu Notdurfft deß Zugs vber die taim gruben ...”. fol. 606.
A vashámor működőképessége szintúgy kérdéses, mivel ekkor építették az 77olvasztókemencét a hozzá tartozó kéménnyel és fújtatókkal, a vízgyűjtő medencét a hozzá vezető csatornával, továbbá itt is folyt még az épület fedése.58 A vashámorban, ahol a vasércet kohósították, majd az így nyert bucavasat félkész termékké, rúd- vagy sínvassá59 dolgozták fel, mind a kohósítást végző olvasztókemencék fújtatóit, mind pedig a kovácsolást végző nagykalapácsokat vízi erővel hajtották meg.60 A medencét és a csatornát napszámosokkal ásatták ki,61 a vízmozgást zsilippel szabályozták.62 Az olvasztókemencéhez két fújtatót készítettek, amelyhez 25 darab hársdeszkát és 4 darab bőrt használtak fel.63 Mindezen munkálatokat azonban, úgy tűnik, még abban az esztendőben befejezték, mert november közepén már egy idegen hámorkovácsot is foglalkoztattak, aki „ain gannze Wohen an hamer helfen eisen außschlagen”.64 E megfogalmazásból (helfen) nézetem szerint az is kiolvasható, hogy a hadszertárnak is volt már saját hámorkovácsa.
58 fol. 632., 633., 637., 638., 642.
59 A sínvassal kapcsolatban Heckenast Gusztáv a következőket mondja: „A hámorban készített vas általában és rendszerint rúdvas volt, amit forrásaink latinul lamina ferrei, magyarul „sínvas” néven neveznek. ... A „sínvas” nyilván a német Schieneisen fordítása. ... A sínvasból könnyűszerrel készült „vaspléh”-nek nevezett lemez, kerékvasalás, ekevas, kapa, és sarló, meg szög, bizonyára magában a hámorban is, de a kovácsmesternél is, aki sínvasat vásárolt a hámorban vagy a piacon.”Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Budapest, 1991. 72-73. o. Véleményem szerint azonban a rúdvas és a sínvas nem szinonímák, hanem az utóbbi egyértelműen a hosszú, keskeny, laposra kovácsolt vasat jelenti. Egyrészt a „Schiene” jelentése is ez. Ballagi Móricz: Német és magyar szótár. Pest, 1870. 626.o. A kassai inventáriumokban is találunk példát e megkülönböztetésre: „Neu Eißen alß Stangen Vndt Schinnen”. MOL MKA E 156 Urbaria et Conscriptiones, Fasc. 76. No. 3. fol. 9. Kassa, 1650. Másrészt gyakran „Radschiene” alakban fordul elő, mint a jelen jegyzékben is („gutschj Radschin”, fol. 611.), ami egyértelműen arra utal, hogy a „Schieneisen” alapvetően kerékabroncs, keréksín, ráf céljára készült. L. erre: Frecskai János: Mesterségek szótára. Budapest, 1912. 152. o.
60 A vasfeldolgozás folyamatára, s benne a hámorok szerepére l.: Heckenast 1991. 56-74. o. ill.: Magyar néprajz. III. Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Főszerk.: Domonkos Ottó. Budapest, 1991. 253-255. o. (A továbbiakban: Kézművesség 1991.)
61 fol. 633., 638., 639., 640., 641.
62 fol. 641.
63 „... 25 Lindenne Prött Zu Plaß Pallgen ...”. fol 632. „... Vier huetten so an eissen hamer Zu dem Plaß Palgen gehörig Zuschmirn ...”. fol. 642. „... Vier huetten Zu schneiden Zu Nheem (?) ann Zuschlagen Vnnd Zwen Plaß Pallg in eissen hamer ZueZurihtten ...”. fol 644. A fújtató szerkezetére l.: Frecskay 1912. 166. o.
64 fol. 649.
Az elmondottakból kiderül, hogy a fúrószer nagy valószínűséggel, a vashámor pedig bizonyosan vízerővel működött. Ha az előbbinél nem is, az utóbbinál egyértelmű utalást találunk a vízgyűjtő medence létére, a duzzasztás tényére. Ebből következően annak a vízfolyásnak, amely közelében a hámor állt, nem volt elegendő esése és vízhozama e gépezetek meghajtására. Kassa 78korabeli alaprajzán látható, hogy a városon át folyt a keskeny Csermely-patak,65 amely minden bizonnyal csak a fent említett módon tudott kellő hajtóerőt biztosítani. Eszerint tehát a hámor valahol a városfalon belül állhatott. Kérdéses viszont a fúrómalom, és így az öntőház helye. Elképzelhető, hogy – nyilvánvalóés ésszerű okból – ezt is a hámornál említett duzzasztómedencéből látták el vízzel. Ha azonban nem így volt, akkor a fúrómalomnak és az öntőháznak a városfalon kívül, valahol a Hernád vagy annak valamely mellékága partján kellett állnia. Egy ilyen fontos és értékes műhelynek a város védművein kívülre helyezése azonban csak akkor képzelhető el, ha azt a technikai szempontok (vízerő felhasználása) kényszerítik ki, s úgy vélték, hogy a közeli várfalak lövegeinek tűzereje képes lesz a műhelyt megvédeni.
65 Az Országos Műemléki Felügyelőség Tervtárában található, a karlsruhei levéltárban levő, datálatlan eredetiről készült fotómásolatot l.: Gerő László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. 354. o. L. még az első katonai felmérés vonatkozó térképlapját, amely a 16. századival azonos vízrajzi helyzetet tükröz. Hadtörténelmi Térképtár, I. katonai felmérés, Coll. XXIII. Sect. 8.
A lőporgyártó házának megépítése arra utal, hogy e mester ekkor már a hadszertár alkalmazásában állt. Talán személyének fontosságát vélhetjük felfedezni abban, hogy meglehetősen nagy épületről lehetett szó. Volt benne egy szoba, konyha, pitvar, kamra, istálló, a szobában kemencét építettek, az ablakhoz üveg ablakszemeket vásároltak.66
66 fol. 609., 628., 632., 641.
A felsorolt építkezésekhez beszállított építőanyagok mennyisége meglehetősen nagy, ahhoz képest, hogy értékük még a 7%-ot sem éri el az összes kiadásból. Kifejezetten erre a célra vásároltak összesítve 935 deszkát, 242 szarufát, 152 fatörzset, 24000 téglát,67 133 fuvar homokot, 37 fuvar meszet, 38300 zsindelyt, 35600 zsindelyszeget, hogy csak a legnagyobb tételeket említsem.
67 Egy alkalommal olvashatunk a téglaégetőről is, de nem állapítható meg, hogy a hadszertárhoz tartozott-e. fol. 633.
A jegyzékből áttekintést kapunk arról, hogy milyen nyers- és félkész anyagokkal dolgoztak a mindennapokban a hadszertárban. Elvileg ide tartozik a fent említett építőanyagok egy része is, ezeken kívül azonban nagy mennyiségben szereztek be még kovácsoltvasat, acélt, ólmot, rezet, salétromot, faszenet, agyagot, mint legalapvetőbbeket. Természetesen az építkezéseken kívül más célokra is vásároltak fát, mindenekelőtt fenyőt, valamint tölgy-, szil- és hársfát.68 A félkész termékek döntő többsége fém: rúd- és ekevas,69 vasalásokhoz 79használt sínvas, acéllemez a páncélok, rézlemez kifejezetten az ágyúk töltőkanalának készítésére,70 bádoglemez, szegfélék, továbbá bőr, deszkák és lécek „Zu allerley Notturfft bey dem Zeughauß”.71 A beszállított mennyiségek meglehetősen nagyok, s megint arra utalnak, hogy a hadszertárban jelentős feldolgozó-termelő tevékenység folyt.
68 L. pl.: „... Russten Vnnd Aichen auß der Aunn in deß Zeughauß Zufurn ...”. fol. 604. „... 25 Lindenne Prött Zu Plaß Pallgen ...”. fol. 632.
69 Az eredetiben „stab Vnnd scher eissen” szerepel. A „scher = schar” a „Pflugschar” rövidített alakja. Lexer, Matthias: Mittelhochdeutsches Taschenwörterbuch. Leipzig, 1930. 179. o. Véleményem szerint itt sem konkétan ekevasról, hanem egyszerűen lemezzé kovácsolt vasról volt szó, hiszen az előbbinek a hadszertárban nem sok hasznát vették volna.
70 A töltőkanalat (Ladeschauffel) azért kellett rézből készíteni, hogy a töltéskor a csőben nehogy szikrát üssön, és az a lőport idő előtt berobbantsa.
71 fol. 598.
A legnagyobb mennyiségben faszenet hoztak a hadszertárba, összesen 195 fuvarral, ami nem csoda, hiszen a fémfeldolgozás valamennyi ága (kovácsolás, öntés) sokat fogyasztott belőle. A kovácsoltvas és nyersacél mennyisége csekély (38 mázsa 76 font, ill. 8 mázsa), összehasonlítva a félkész vasanyagéval (186 mázsa 60 font). Mindez talán arra vezethető vissza, hogy a hámor még nem állt teljesen készen, de általánosságban az is elképzelhető, hogy a nagy munka- és energiaigényű nyersanyag-feldolgozással csupán a feltétlenül szükséges mértékben kívántak foglalkozni. Ennek igazolására azonban hiányoznak az összehasonlító adatok.72 Ólomból viszont feltűnően keveset vásároltak, bár, mint látni fogjuk, a kézi lőfegyverekbe valóólomgolyókat – úgy tűnik, teljes egészében – készen vették. Hasonló a helyzet a faanyagok terén is, döntő többségében itt is már megmunkált szálfát73 (268 db), deszkát (631 db), lécet (490 db) vásároltak. Ugyanakkor három alkalommal is említik a fűrészmalmot, ám az nem derül ki, hogy e műhely a hadszertárhoz tartozott-e.74
72 Az 1576-79. évi jegyzék sajnos csak összesítve adja meg a beszállított vas és acél mennyiségét. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 52-57. 1579. dec. 31. után.
73 A szálfa az értelmező szótár szerint meghatározott vastagságúra faragott fatörzset jelent. Duden Deutsches Universal Wörterbuch A-Z. CD-Wörterbuch. Mannheim, 1997. „Stammholz” címszó.
74 fol. 630., 636., 643.
A felsoroltak mellett találkozunk olyan anyagokkal, amelyekre csak kisebb mennyiségben volt szükség: faolaj, fehér ólom,75 fenyőgyanta, fenyőkorom, kocsikenőcs, lenolaj, szurok, terpentin, viasz. Némelyekről már tudjuk, mire használták, másokról azonban nem. A faolajról megjegyzik, hogy ezzel kenték be a hosszú pikákat, a szakállasokat, a páncélokat, továbbá a muníciót is.76 Tehát nem csak a különféle fa alkatrészek, hanem fémtárgyak védelmére is használták. A muníció esetében nyilván a különféle tüzes szerszámok vászon- vagy faborításának vízállóságát fokozták.77 A lenolaj és a viasz is részben hasonló, részben pedig világítás céljára szolgáltm, emellett lenolajjal ápolták a különféle bőröket is.78 80A gyanta kenőanyagként és a tüzes szerszámok fontos alkotóelemeként ismert. Ugyancsak a tüzes szerszámokban alkalmazták kötő- és az égést elősegítő anyagként a szurkot és a terpentint. Külön figyelmet érdemel a fenyőkorom (Kienruss), vagyis a fahamu, amelynek lúgjából a kálisalétrom, a lőporgyártáshoz legnagyobb arányban szükséges alapelem előállításához szükséges hamuzsírt készítették.79 A hamuzsírt egyébként a szűcsök is használták a bőr zsírtalanítására, festhetőségének javítására. A lőpor másik alkotóeleme, a faszén készítése céljából hoztak a hadszertárba 24 fuvar mogyorófát.80
75 Felhasználásának célját a forrásszöveg alapján egyelőre nem értem pontosan: „... Zu Annstreihung der gefäß deß geschuzes ... Pley Weiß ...”. fol. 617.
76 fol. 610., 612., 635., 636.
77 Pl. „... Zu einschmirung der toPlhäggen ...”. fol. 610. L. még: fol. 612., 635., 636.
78 Frecskay 1912. 39. o.
79 „A hamuzsír ... olyan sóanyag, amelynek leglényegesebb alkotóeleme a kálium karbonát (K2CO3). Hagyományosan a fahamu lúgjából állították elő. A hamuzsír kezdettől nélkülözhetetlen vegyi anyaga az üveggyártásnak, a vászonfehérítésnek, a bőrcserzésnek és a salétromfőzésnek.” Kézművesség 1991. 231-234. o. Az előállítás munkafolyamatait l. uo. A fahamunak a salétromfőzésben játszott szerepére l. uo. 236. o.
80 fol. 615., 620., 635.
A különféle anyagok feldolgozásához, megmunkálásához, az építkezésekhez nagy mennyiségű szerszámot, összesen 1491 darabot szereztek be. Ezek nagyobb része úgynevezett sáncszerszám, azaz a föld megmozgatására, favágásra és -megmunkálásra szolgáló eszköz: fa- és vaslapát, ásó, kasza, különféle típusú kapák, csákányok, balták. A többi kovács- és lakatosszerszám (üllők, kalapácsok, vasvágó), illetve fával foglalkozó mesterek szerszámai, minden bizonnyal az ácsoké, bognárokéés kádároké81: balták, fejszék, szekerszék, vonókés, fűrészek.
81 A bizonytalanság a korabeli német szakterminológia fordításából adódik, nehéz ugyanis megállapítani, hogy egy német elnevezésnek mi a pontos magyar megfelelője. Olykor több mesterség is ugyanazt a szerszámot használta, de a német szakkifejezést ennek megfelelően más-más szóval kellene fordítani.
A hadszertár működési költségeiből viszonylag csekély részt költöttek a fegyverzeti anyagokra. Ennek elsősorban az az oka, hogy a fegyverek és a muníció nagyobb részét Bécsből küldték, amit többek között az 1582. évi muníciószállítási jegyzék is igazol.82
82 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 25. t. fol. 82-84. 1582. okt. 7.
A beszerzések e téren elsősorban a lövedékekre, lőporra, kanócra, ágyúszerszámokra (töltőkanál, döröklő83) és az ágyútalp részeire, vontatókötelekre, kisebb számú szálfegyverre és fegyveralkatrészekre (puskaagy, pikarúd) terjedtek ki. Ágyúgolyót 1,5-6 fontos méretben 1912 darabot, 50 mázsa 10 font súlyban, a nagykaliberű Doppelhakenekhez (szakállas puska84) valóólomgolyót 57600 darabot, lőport pedig 52 mázsa 57 font súlyban vásároltak85. Ez a nagy mennyiség nyilvánvalóan a környező várak ellátását is szolgálta. 81Hogy e készletekkel takarékosan bántak, mutatja, hogy a gyakorlásnál ellőtt lövedékek visszaszolgáltatásakor darabonként 2 dénárt fizettek.86
83 Itt találkozunk egy speciális eszközzel, a döröklőre húzható töltőkanállal. fol. 609.
84 L. erre: Kelenik József: Szakállas puskák XVI. századi magyarországi inventáriumokban. Hadtörténelmi Közlemények 1988/3. 484-520. o.
85 A korábban említett 33 mázsa 46 font salétrom további kb. 48 mázsa lőpor előállítását tette lehetővé.
86 fol. 624.
Már a kassai inventáriumokból is kiderült, hogy a hadszertárban jelentős számban készítettek tüzes szerszámokat. Jelen jegyzék is ezt támasztja alá, hiszen az említett nyersanyagok mellett több mint ezer, a bombákba és gránátokba való, kiegészítő töltetként működő, fémből készült, ún. „Schlag”-ot szereztek be Jörg Stägger kassai lakatostól.87
87 „eisren schlag Zum feuer Werh”. fol. 619., továbbá fol. 612., 624., 633., 634., 635., 637., 639., 642. A „Schlag” mibenlétére l.: Domokos 1997. 708. o. 228. sz. jegyzetét.
Végül, de nem utolsó sorban foglalkozni kell a szállítás kérdésével. Kassa, mint Felső-Magyarország központja, számos út találkozási pontjában helyezkedett el. A várost három irányból körülölelő hegyekben azonban nem minden út felelt nagyobb terhek szállítására. Erre nyilván a folyóvölgyek voltak a legalkalmasabbak. A nehézkes szárazföldi szállítás helyett azonban sok esetben a vízi utat választották.
A jegyzékben megemlített mesterek olykor meglehetősen távol laktak Kassától. A források alapján azonban nem mindig lehet eldönteni, hogy a hadszertár messziről szállíttatta az adott árut, vagy a Kassára érkező mesterektől helyben vásárolták meg azt. Mindenesetre a kb. 80 km-re levő Bárfán lakó Merthen Khollertől csupán bőr vizesvödröket vettek, míg a kassai mesterektől lőport, salétromot, vasárukat hatalmas mennyiségben. Néhányszor azonban a megvásárolt tételek után külön is feltüntették a szállítás költségét. Öt ilyen eset fordul elő a jegyzékben. A „Topisch”-ban (Dobsina?) lakó Jeronimus Eckharttól négyszer vettek összesen 61 mázsa 30 font vasárut és 3400 szakállasgolyót, melynek szállításáért 15 forint 56 dénárt fizettek.88 Érdekes a krompachi Jacob Mathiasch (Jakab Mátyás?) esete, akitől összesen tizenhétszer vásároltak sok mázsányi vasárut és szerszámok százait, mégis csak egy alkalommal számoltak külön szállítási költséget.89
88 fol. 604., 608., 614., 621. Az áru összsúlya (a szakállasgolyókat 4 latjával számolva) 64 mázsa 95 font, tehát a hadszertár mázsánként 24 dénárt fizetett a szállításért. Ha a „Topisch” feloldása Dobsinaként helyes, akkor a mondott súlyt kb. 90-100 km távolságról juttatták el Kassára (több útvonal is lehetséges).
89 fol. 634.
A vízi szállítás természetesen a város mellett folyó Hernádon valósult meg, s jelen forrás adatai alapján a Kassától északra és északnyugatra fekvő erdőségekben kivágott fa leúsztatására korlátozódott. A favágás főként a „hamstorf” (Hannsdorf, Janocz), „sandmargreten” (Margeczan, Margitfalva), „Jägelsdorf” (Jekelsdorf, Jekelfalva), „Volkhmair” (Folkmár) és (Kassa)Hámor környéki erdőkben történt.90 Mellettük említik a jelenleg még 82nem azonosított „kholehstorfferischen wallt”-ot és „Vnnder Pehseifen”-t is.91 E települések némelyike azonban távolabb feküdt a folyóktól, s ilyenkor külön is említik a vízhez szállítás költségét.92 Előfordult, hogy ehhez külön utat kellett vágni az erdőn át.93 Egyes esetekben akkora fatörzseket kellett megmozgatni, hogy három darabhoz 33 lovat kellett befogni.94
90 fol. 600., 602., 603., 609., 616., 623., 624., 637., 639., 641., 650., 651. A nevek azonosítására l. a 39. jegyzetet.
91 fol. 650., ill. 628., 641. A „kholehstorfferischen wallt” a szöveg szerint valahol Ó-Ruzsin környékén feküdt.
92 „... Zu Jägelstorf halb stuben Paum ... Zu Notturfft deß Puluermaherß hauß ... vnd dauon an deß wasser Zufurn geben 50 dh vnnd auf dem Wasser gen Cascha Zu flessen 1 fh”. fol. 624.
93 „Mer dem Jahan khlePann auf wegmahung Zu kholehsstorff vnd Nicloß schebesch Zu dem 200 stam hollz damit man eß an deß waser furn migen Zuegeställtt funf Taller”. fol. 638. „Mer Acht Pauern so Zu hannstorff dem Zimerleutten hellffen Zu dem 200 stam holz dem Weg außRaumen bezalltt ahtzig Phenig”. fol. 649. „... dem Vnnderthannen Zu Volckhmair vonn ain Neuen weg in Volckhmairischen Wallt Zu dem 200 stam holz zu machen geben Neun Taller vnnd Zwelf Phenig”. fol. 651.
94 fol. 606.
Bár jelen forrás csupán a kassai hadszertár egyetlen esztendejének működési költségeit tartalmazza, mégis számos érdekes részletről, a hadszertár mindennapjairól kapunk belőle adatokat. A benne rejlő információs anyag értékét és mennyiségét figyelembe véve természetszerűleg adódik a további feladat, hasonló, nem csak a kassai hadszertárra vonatkozó jegyzékek felkutatása. Az adatok összevetésével és összesítésével bizonyosan kellőáttekintést kapunk a végvári rendszer eme fontos részletéről.
