2. Török uralom a győri főkapitányság területén
2112. Török uralom a győri főkapitányság területén
Az oszmánok korábbi szokásukhoz hasonlóan villámgyorsan rendezkedtek be az általuk bekebelezett Balaton és Duna közötti területeken. Bécs elfoglalásába táplált óriási céljaik azután katonai közigazgatásuk kiépítésében is ragyogóan tükröződtek. Miként Dávid Géza újabb kutatásaiból tudjuk, a korábbi, pusztán „virtuális” közigazgatási egységek helyére valódiak léptek. A török hadvezetés még 1594 végén a meglehetősen szűk országrészen két beglerbégséget szervezett, egyiket a korábbi főkapitányi központ, Győr, a másikat pedig Pápa székhellyel. Így jött létre a magyarországi török hódoltság – Budát (1541) és Temesvárat (1552) követő – harmadik és negyedik, ugyan csak rövid életű török tartománya. A ténylegesen szandzsák nagyságú vilájetek közül a győri élére a Szinán nagyvezír környezetéből származó, korábbi iszkenderijei szandzsákbég, Arnavud Oszmán pasa került, míg Pápa élére az egykori szegedi, majd szigetvári szandzsákbéget, Idriszt nevezték ki.1 A tizenötéves háború legfontosabb eseményeiben személyesen részt vett Abdülkádir efendi krónikája szerint a győri beglerbégséghez négy szandzsákot csatoltak, de ezeket – sajnos – nem nevezte meg. Így legjobb esetben is pusztán az esztergomi, a székesfehérvári és a veszprémi szandzsákokra gondolhatunk, amennyiben egyáltalán valóban megvalósult az említett rendelkezés.2
1 Dávid, 1995. 281. és 285. és Karácson, 1905. 34–35. Idrisz bég magyar nyelvű levelei: Pálffy, 1997/3. Okmánytár: passim.
2 Dávid, 1995. 281.
A két „minivilájet” és a török fennhatóság alá került főkapitányság 1594 és 1598 közötti életéről meglehetősen keveset, sőt az előbbi fejezetek anyaggazdagságával szemben szinte semmit sem tudunk. Győrből ugyan ismerjük a defterdár, Mehmed efendi nevét, aki korábban ugyanezen tisztségben Budán szolgált,3 az őrség létszámát azonban az eddig előkerült töredékes török defterek4 alapján nem tudjuk megállapítani. A Pécsen született török krónikás Ibrahim Pecsevi 10 000 fős adata pedig pusztán azt fejezi ki,5 hogy az egykori főkapitányi székhelyre igen nagy számú katonát rendelt az oszmán hadvezetés. Egy Szekszárdnál 1597-ben elfogott „nyelv”, egy török rab vallomásának6 adatai szerint viszont – amennyire persze az ebben foglalt információknak hitelt adhatunk – a mintegy 3000 fős előírt katonaság helyett „csak” 2200 fő szolgált a várban. A megfogyatkozott őrség még így is több mint félezer fővel népesebb volt, mint Győr 1576-ból ismert legmagasabb katona-létszáma (hivatalosan 1665 fő). A 2200 katonát 560 gönüllü, 400 beslia, 500 puskás katona, 200 janicsár, 80 egyéb lövész, három naszádon 80 azab, 100 tüzér, ugyanennyi kisegítő személy és mesterember, valamint a pasa 150 saját embere (beleértve az apródokat is) és 30 martalóc alkotta. Polgári lakosság a tanúvallomás szerint ebben az időben nem élt a végvárvárosban („sem kereskedők, sem kézművesek nincsenek a várban”), ami azt jelentette, hogy Győr török fennhatósága alatt elvesztette azt a jelentős közvetítő szerepét, amelyet a hódoltságból nyugatra irányuló kereskedelemben korábban betöltött.
3 Karácson, 1905. 34–35.
4 Hegyi Klára szíves közlése.
5 Karácson, 1905. 34–35. Vö. még: Veress D. Cs., 1993. 84.
6 Kelenik, 1989. 75–76.
212Hasonlóan csak töredékesen ismerjük a győri védelmi zóna többi egykori várának török létszámadatait. Egy ezekből az esztendőkből származó, de datálatlan jegyzék szerint Veszprémben 506, Palotán 539, Vázsonyban 51, Tihanyban pedig 305 katona szolgált,7 mely adatok közül elsősorban az utóbbi jelentős nagysága érdemel megkülönböztetett figyelmet. Pápáról – sajnos – egyáltalán nem rendelkezünk ez ideig információkkal, noha tudjuk, hogy kezdetben a várat elfoglalt tatárok adták az őrség egy részét. Mindezek ellenére az egykorú és közel egykorú, fennmaradt keresztény forrásokból arról értesülünk, hogy mind a pápai, mind a győri katonaság állandóan portyázott a korábban kevésbé érintett rábaközi és alsó-ausztriai területekre, és ott akcióik során falvak tucatjait rabolta ki és égette fel. A környék lakosságának élete az elkövetkező években emiatt teljesen megváltozott, miként azt találóan példázzák az ekkor Magyaróváron szolgáló Wathay Ferenc, a neves énekeskönyvíró szavai: „az én vági jószágom is mind elpusztulván Rábaközzel … mely föld akkoriban minémő szörnyűségben volt, és mind az egész Rábabelső fel mind Bécsig, és rémülésben – nincs, azt ki megírhatná.”8
7 BOA MM 3370.
8 Nagy Laj., 1976. 145.
A győri, pápai és veszprémi szpáhik tehát nem hagyták kihasználatlanul a kínálkozó lehetőséget, hogy a mesés gazdagságáról híres Rábaköz falvait, illetve Alsó-Ausztria közelebb fekvő településeit prédálják fel vagy kényszerítsék portyáikkal adóztatásra. Tevékenységüket elősegítette, hogy egyrészt ekkor már nem a távoli Fehérvár, hanem Pápa alatt gyűlhettek össze, másrészt a korábbi gyakorlatnak megfelelően az oszmán had- és pénzügyi vezetés ebben az időben már közvetlenül az osztrák–magyar határ mentén fekvő falvakat adományozta tímárbirtokként katonáinak. 1597-ben például az 1595 augusztusi, Esztergom környéki csatározásokban elesett Oszmán utódjául kinevezett Mahmud győri beglerbég9 előterjesztésére a már éltes koppányi szandzsákbégnek, Dervisnek a következő szavakkal utalták ki nyugdíját: „A jelenlegi koppányi szandzsákbég, Dervis a végeken derék, hasznavehető ember és néhányszor a muszulmán hitharcosok básbugjául [azaz parancsnokául, vezetőjéül] rendeltetvén, a hitetlenek megfutamodását eszközölte, jelenleg azonban már elöregedett, ezért a határszélen levő, elpusztult falvak közül Széleskút, Szentiván, Szentpéter, Fertő, Barbas [?], Hegyeshalom, Csender [esetleg Zundorf], Pander [Pandorf], Újfalu, Tusó-Kimle [Horvátkimle] nevű, összesen tíz falu nyugdíjul neki adományoztassék, hogy azokat újra felépítse.”10
9 Dávid, 1995. 281–282. és Karácson, 1905. 35–36.
10 Dávid, 1982. 31.
A győri törökök ezen tevékenysége 1595 után szinte létszükségletté vált. Az esztendő szeptemberének legelején ugyanis a császári hadsereg visszafoglalta és több mint 2000 főnyi őrséggel látta el Esztergom várát,11 amelynek következtében Győr meglehetősen nehéz helyzetbe került, hiszen élelem- és hadianyag-utánpótlását az újonnan visszavett erősségből és Komáromból könnyen megakadályozhatták. Miközben pedig a várva várt Bécs elleni nagy török hadjárat egyre késett, a Pálffy Miklós érsekújvári és esztergomi főkapitány vezette csapatok egy rajtaütésben 1597 márciusában petárdás kapurobbantással visszafoglalták Tata várát.12 Noha az előretolt bástyát – amelynek kapitányává Vajda Kristófot nevezték ki – Szaturdzsi Mehmed szerdár október közepén ismét bevette,13 213időközben Pápa várát és környékét három esztendőnyi hódoltság után, augusztus 20-án külön expedícióban szállta meg Rudolf király soknemzetiségű serege.14 Ennek köszönhetően a Rábaköz lakosságának egy része már fellélegezhetett, a győri török őrség viszont már-már teljesen elszigetelt helyzetbe került.
11 Csorba, 1978. 143–156. és az esztergomi őrségre: ÖStA KA AFA 1607/12/7. (1595 szeptembere után.)
12 A jól előkészített, de rajtaütésszerű ostromot újabban Kelenik József mutatta be: Kelenik, 1998. 50–54.
13 Tóth S. L., 1998. 32–34.
14 Pálffy, 1997/3. 27–81.
Oszmán és Mahmud beglerbég időközben ugyan megpróbálták az 1594-ben jelentősen szétlőtt győri erődítéseket helyreállítani és a várat ellátni, törekvésük csak félig-meddig járt sikerrel. A már említett török tanúvallatás szerint az oszmánok a bástyák nagy részét újjáépítették, a mellvédeket helyreállították és bedeszkázták, a kézi lőfegyverek számára pedig új lőréseket készítettek. Emellett néhány megrongálódott ágyút még újjá is öntöttek, a megfelelő lőszer- és különösen az élelem-ellátást viszont nem tudták megoldani. 1597 késő nyarán például maximum másfél–két hónapnyi kitartásra elegendő élelemmel rendelkeztek.15 Utánpótlásuk tehát meglehetősen akadozott, a Rábaközbe és Alsó-Ausztriába vezetett portyáik sikeres lebonyolítását pedig a Győrrel és Pápával szemben gyorsan összekovácsolt új keresztény védelmi övezet katonasága igyekezett minél jobban hátráltatni. 1595-ben ugyanis a bécsi hadvezetés a környék legjelentősebb magyar nagybirtokosával, a győri főkapitányság története kapcsán már sokat emlegetett Nádasdy Ferenccel új védőzónát szervezett Bécs és az osztrák tartomány előterében.
15 Kelenik, 1989. 75–77.
