e. A végvidék várainak erődítései
201e. A végvidék várainak erődítései
A győri főkapitányság várainak és mindenekelőtt a generális székhelyének erődítéseit a fentiekben részben már nyomon követtük. Ezek során megfigyelhettük, hogy a védelmi övezet várainak kiépítése azon lépcsőfokokban zajlott, amelyet a magyarországi végvárak erődítés-történetére még az 1930-as években Pataki Vidor dolgozott ki, majd az elmúlt évtizedekben Marosi Endre pontosított.1 Ennek megfelelően Buda elestét követően, az úgynevezett hevenyészett várépítkezések korszakában elsősorban palánképítkezésekkel és még csak a szükség kívánta gyors módon kezdődött meg Győr, Pápa, Tata és Veszprém várainak erődítése. A minőségi változás Győrben 1555-től indult meg, midőn végleges döntés született a püspökvár és a vár alatti mezőváros egységes katonai objektummá, erődvárossá alakításáról. Ezt követően a 16. század végéig az itáliai és németalföldi várépítészet egyre modernebb elvei szerint került sor a főkapitányi központ valódi erőddé formálására, elsősorban a Haditanács alkalmazásában álló itáliai várépítészek és mesteremberek segítségével.
1 Pataki, 1931. és Marosi, 1974., ill. vö. még újabban Domokos, 1997/2.
Pápa, Tata, Veszprém és Palota kiépítése ugyanezen elveknek megfelelően folyt. Ezeket a véghelyeket modern erődökké sohasem építették ki, erre fekvésüknek és az anyagi helyzetnek köszönhetően sem lehetőség, sem égetően nagy szükség nem volt. Ennek ellenére a főkapitányság másodrangú várainak a védművei minőségileg különböztek középkori elődeikétől, hiszen ha nem is épültek Győrhöz hasonlítható erődítményekké, az itáliai mesterek a tűzfegyverek ellen oltalmat biztosító új bástyákkal, védművekkel, ágyúdombokkal teljesen átformálták régi képüket. Az erődítések ezekben a végvárakban pusztán olyan mértékben folytak, amennyire az a védelemhez valóban nélkülözhetetlen volt. A végvidék harmadrendű, kisebb váraiban még ennél is csekélyebb munkákat hajtottak végre. Ezek közül hosszabb építkezések csak Tihany, Szentmárton és Keszthely váraiban zajlottak.
A főkapitányság végvárainak erődítéseit Győr és Komárom, illetve egyúttal a végvidék építési felügyelői (Superintendent der Gebäu zu Raab und Komorn) koordinálták. A generálisokat a várépítkezések tekintetében tehát tapasztalt szakemberek tehermentesítették, úgymint 1560 és 1562 között Francesco Benigno,2 – aki korábban győri építészként (Baumeister zu Raab) bukkant fel –, majd Bernardo Gaballio (1562–1564 előtt),3 Pietro Ferabosco (1564–1567)4 és a munkálatok legjavát elvégeztető Urban Süeß (1567–1592 ), végül közvetlenül Győr eleste előtt Nicolo Perlin (Perlini).5 A Haditanács kancelláriájában kiállított utasításuknak megfelelően dolgozó építési felügyelők munkáját – a győri hadszertárnokhoz és élésmesterhez hasonlóan – külön stáb segítette, amelynek 202tagjai a főkapitány után közvetlenül a felügyelőknek tartoztak engedelmességgel. Ebbe a különböző beosztású várépítészek (Baumeister) mellett különféle – többnyire szintén itáliai – mesteremberek (pallérok, segédek, kőfaragók, téglavetők stb.), valamint az 1560-as évektől már egy kis építési tisztikar tartozott, úgymint az erődítésekkel kapcsolatos írásbeli teendőket ellátó építési írnok (Bauschreiber) és az anyagi ügyeket intéző építési fizetőmester (Bauzahlmeister). Az utóbbi, inkább adminisztratív, mint szakértő személyzet tagjai között általában osztrákok és németek szolgáltak. Győrön kívül külön építési írnok a 16. században csak Pápán és Veszprémben szolgált, amely már önmagában is jól jelezte e két végvár kiemelt fontosságát.6
2 I. Ferdinánd utasítása Francesco Benigno részére. 1560. április 15. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 141. fol. 19. Az alábbi alfejezet írásakor a következő munkák eredményeit többször hasznosítottuk: Banfi–Maggiorotti, 1932. és Maggiorotti–Banfi, 1933/1. Vö. még: Pfannl, 1930.
3 Eck Graf zu Salm győri főkapitány Gaballiót javasolja a tisztségre. 1562. február 26. Uo. Exp. Bd. 142. fol. 62. Itt szeretnék köszönetet mondani Domokos György hadtörténésznek, aki ezt és az alábbi néhány adatot készségesen engedte át közlésre.
4 Uo. Exp. Bd. 144. fol. 20. 1564. április és Maggiorotti–Banfi, 1933/2. 161–162.
5 A Haditanács megküldi Urban Süeßnek utasítását. 1567. január 14. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 148. fol. 2.; 1592. december 23-án Süeßt már néhaiként említik. Uo. Reg. Bd. 189. fol. 100.
6 Ezzel kapcsolatban lásd újabban: Koppány, 1997/2. 153–161. és 164–166. Vö. még Kapossy, 1956–1976. passim.
Mindezen tisztségviselők szakmai felettese – beleértve az építési felügyelőket is – az egész magyarországi határvédelmi rendszer erődítéseit irányító főépítész vagy erődítési főbiztos (Oberstbaukommissar) volt. A tisztséget valamikor az 1560-as évek második felében hozták létre, és azt 1578-ig előbb Franz von Poppendorf, majd ifjabb Niklas Graf zu Salm, Eck győri főkapitány öccse töltötte be.7 Ezek a főbiztosok és az építési felügyelők voltak általában azoknak a jelentősebb végvárvizsgálatoknak (Grenzbereitung, Grenzbesichtigung, Grenzvisitation) a vezetői, amelyek során több szakértő személy vonult ki az egyes várak építési állapotának felmérésére, a szükséges erődítések meghatározására, illetve az ezekkel kapcsolatos terv- és alaprajzok, valamint költségvetések elkészítésére. Mindezek alapján a bécsi Udvari Haditanácsban hozták meg a legfontosabb döntéseket.
7 Poppendorfra: Pataki, 1931. 121.: 111. jegyz.; Salmra: Pálffy–Perger, 1998. 243.
A győri végvidéki főkapitányság 16. századi történetéből két jelentősebb végvárvizsgálatot ismerünk, noha – miként azt bemutattuk – Győr erődítéseinek megvizsgálására az 1550-es évek elejétől az 1560-as évek végéig szinte évente érkeztek a legtapasztaltabb várépítészek és főtisztek vezette, újabb és újabb szemlebizottságok. Az egyikre 1564 és 1566 között, feltételezhetően több részletben került sor,8 amelynek eredményeként Nicolo Angielini itáliai várépítész számos szakértő honfitársa segítségével elkészítette, illetve kifestette a végvidék várainak alap- és tervrajzait,9 amelyek közül a Győrt ábrázoló 1597-ben Kölnben Georgius Hoefnagel kiadásában nyomtatásban is megjelent,10 miként az kötetünk címlapján is látható. A várak tervrajzai mellett – mint arra már utaltunk – Angielini a végvidék térképét is megrajzolta a bécsi hadvezetés számára.
8 Pálffy, 1999. 29–30.
9 Ezekből néhány esztendje Hans Brichzin közlésében több színes kiadásban látott napvilágot. Brichzin, 1992–1996.
10 „IAVERINVM olim Anno MD LXVI a Nicolao Aginelli [sic!] Italo accuratissime delineatum ex maiusculo in minorem tabulam traductum, Amicis Agrippinensibus id requirentibus amice communicat Georgius Houfnaglius MD XCVII.” GyL Metszetgyűjtemény. A Győr-metszetekről és ábrázolásokról még mind a mai napig Pfannl Jenő munkája nyújtja a legjobb összefoglalást: Pfannl, 1930.
Ennél is jelentősebb várvizsgálat zajlott le 1571 legvégén–1572 legelején Eck Graf zu Salm győri főkapitány koordinálása alatt a Duna és a Dráva közötti végeken.11 Ennek 203alkalmával a Haditanács által kiküldött bizottság a főkapitányság királyi őrséggel ellátott végvárai mellett a magánföldesurak által védelmezett várakat (Csobánc, Sümeg, Tátika, Rezi) is bejárta, elsősorban abból a célból, hogy megvizsgálhassák, majd a jelentések alapján Bécsben eldönthessék, ezek közül melyeket kellene megerődíteni vagy legalább királyi őrséggel ellátni. A biztosok között ott volt Giulio Turco itáliai várépítész is,12 akinek legfőbb feladata az egyes várak alap- és oldalnézeti rajzainak, illetve erődítési terveinek az elkészítése volt. A vártörténeti irodalom által oly sokat emlegetett Turco-féle rajzok tehát nem 1569-ben, hanem 1572 január vége előtt készültek. A bizottság jelentései biztosan hozzájárultak ahhoz, hogy a magánföldesúri várak egy részének védelmét eleinte a kerületi főkapitányi haderőből kirendelt őrséggel, illetve a vármegyék által kiállított katonasággal, majd 1576–1577-től már királyi fizetésű katonasággal oldották meg.
11 A vizsgálatot ugyan már 1571 tavaszán, majd nyarán szerették volna megtartani, Thury György kanizsai főkapitány váratlan halála, majd Salm főkapitány betegsége miatt erre nem kerülhetett sor. A jelentős létszámú bizottságot végül 100 puskás lovas kísérte végig a Duna és a Dráva közötti végeken. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 153. és Reg. Bd. 154., illetve Exp. Bd. 155. és Reg. Bd. 156. fol. passim, ill. MOL P 235 Pethő cs. lt. Ant. Misc. No. 52. Miksa király gersei Pethő Péterhez, Zala vármegye alispánjához. 1571. augusztus 27., Bécs. Vö. még a várszemle fennmaradt néhány jelentésével és a várrajzokkal egyidejűleg készült inventáriumokkal: ÖStA KA HKR Akten Exp. 1572. Mai No. 77. fol. 1–86. A váralaprajzokat kiemelték az iratok közül és a Hadilevéltár térképtárában helyzeték el. ÖStA KA Kartensammlung passim. A legfontosabb, kifejezetten a Turco-rajzokkal és főkapitányság várainak alaprajzaival foglalkozó irodalom: Faller, 1936.; Faller, 1937.; Dornyay, 1936.; Dornyay, 1943.; Gerő, 1955. passim és Pusztai, 1968.
12 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 154. fol. 105–106. és fol. 133.
Az 1570-es évek közepére ezeknek és a hasonló kisebb várvizsgálatoknak a javaslataira a győri főkapitányság várai a szükséges mértékben szinte már majdnem kiépültek. Ebben a környező vármegyék már többször említett, igen jelentős ingyenmunkája mellett az alsó-ausztriai rendek külön pénzbeli segélyeinek volt meghatározó része. Az osztrák tartomány gyűlései ugyanis a zsoldra megszavazott összegek mellett többször hagytak jóvá évente több ezer rajnai forintot elsősorban a győri erődváros védműveinek kiépítésére, illetve küldtek különféle szerszámokat, talicskákat stb. a munkálatok segítésére. 1565 és 1580 között például – az 1570 és 1572 közötti esztendők kivételével, amelyekről ez ideig nem rendelkezünk adatokkal – a rendek összesen több mint 198 000 rajnai forintot irányoztak elő a győri erődítésekre, miként arról az alábbi táblázat tájékozat:13
13 1565–1568: Seeger, 1995. 148.; 1569: Herold, 1970. 177. és 1573–1580: NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–29. fol. 135–164. és Uo. A–VII–1. fol. 38–41.
204időpont
|
a győri erődítésekre jóváhagyott összegek
|
1565. március 1.–1566. március 1.
|
16 000 r. f.
|
1566. március 1.–1567. március 1.
|
16 000 r. f.
|
1567. március 1.–1568. március 1.
|
16 000 r. f.
|
1568. március 1.–1569. március 1.
|
28 000 r. f.
|
1569. március 1.–1570. március 1.
|
12 000 r. f.
|
1573. március 1. –1574. március 1.
|
16 000 r. f.
|
1574. március 1. – 1575. március 1.
|
11 000 r. f.
|
1575. március 1. – 1576. március 1.
|
12 000 r. f.
|
1576. március 1. – 1577. március 1.
|
11 550 r. f.
|
1577. március 1. – 1578. március 1.
|
7450 r. f.
|
1578. március 1. – 1579. március 1.
|
48 023 r. f. 4 b 8 ϑ
|
1579. március 1. – 1580. március 1.
|
4530 r. f. 5 b 15 ϑ
|
összesen
|
198 554 r. f. 1 b 23 ϑ
|
A táblázatban alkalmazott rövidítések: r. f. = rajnai (rénes forint), b = schilling és
ϑ = bécsi dénár, fontdénár, pfennig | |
Noha a fenti igen tekintélyes végösszeg Magyarország egy éves, maximálisra becsült jövedelmének több mint egynegyedét tette ki, biztosak lehetünk abban, hogy ez – a zsoldhoz hasonlóan – szintén csak mintegy felerészben érkezett meg a Rába partjára. Ennek ellenére az erődítések folytatásához minden krajcár óriási segítséget jelentett, és ezek az adatok arról tanúskodnak, az osztrák rendek – a zsold, a hadianyag, az élelmezés biztosítása mellett – a várépítkezésekben is alapvetően kivették saját részüket. A segélyeknek nagy részük volt abban, hogy az 1577. évi haditanácskozás résztvevői meglehetősen elégedettek voltak a főkapitányság várainak erődítéseivel.14
14 Az alábbiakra: ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 183–186. és Geőcze, 1894/1. 675–677.
A korábbi mintegy két évtized intenzív munkálatainak eredményeként Győr és Tata erődítéseit már majdnem teljesen befejezettnek tekintették. Ennek ellenére a főkapitányi központban azért még bőségesen találtak megvalósítandó feladatokat. Elsősorban az erőd körüli várárkot kívánták kimélyíttetni, külön elővédműveket (contrascarpa) készíteni,15 a bástyákat tovább feltölteni és építésüket végleg befejezni. Emellett egy további vizsgálat alapján kívánták meghatározni, miként kellene a várárok vizének biztosításához szükséges duzzasztógátat elkészíteni. Végül a Rábca elterelése és folyók még tovább duzzasztása ügyében is intézkedéseket kívántak, hogy egy esetleges török ostrom alkalmával az ellenség ne tudjon Győr közvetlen. ezáltal mocsárrá változtatott előterében tábort verni és azt árokrendszerrel könnyen megközelíteni.
15 Ezekkel kapcsolatban vö. újabban éppen Győr kapcsán: Domokos, 1997/2. 182–183.
205A végvidék fontosabb várainak erődítései nagyjából szintén a Haditanács elvárásainak megfelelő állapotban voltak. Tatán ez időben már csak a tó felőli bástyán dolgoztak, és elkészültéhez elegendőnek véltek 4000 rajnai forintot. Pápán ugyanakkor elégségesnek ítélték a palánk javítását és újjáépítését, a várárok kiszélesítését és az így nyert földdel a palánk belső oldalának feltöltését. Emellett a rendelkezésre álló építési állapotrajz alapján kisebb rondellák emelését is elképzelhetőnek tartották. A munkálatok felügyeletére Süeßnek kellett egy építkezési hivatalnokot (Bauperson) Pápára küldeni, ami hamarosan megvalósult, hiszen az 1580-as években már külön építési írnok szolgált Pápa várában is. Veszprém, Palota, Szentmárton, Tihany és a többi kisebb balatoni végház esetében elegendőnek ítélték az erődítések megfelelő javítását, amelyekhez a költségeket a győri építési fizetőmester tartozott kiutalni. Végül a tanácsosok úgy vélték, a főkapitányi székhely építéseire a továbbiakban 25 000, míg a többi végvár erődítményeinek karbantartására 15 000 rajnai forintra van szükség. Ezzel szemben a még csak meglehetősen kezdetlegesen kiépített Kanizsára 50 000 forintot véltek szükségesnek, melyet Alsó-Ausztriának és Stájerországnak kellett előteremtenie. Győr 1594. évi ostromáig azután a Bécs környéki osztrák tartomány rendjei valóban egyre jelentősebb összegekkel vettek részt Győr mellett már Kanizsa kiépítésének költségeiben is.16
16 Pertl, 1939. 33–69 a.
