Jobbágyság. A kora középkor Európájában, részben a Római Birodalomban létrejött „colonatus” intézményéből, részben az ősközösségi…
Jobbágyság. A kora középkor Európájában, részben a Római Birodalomban létrejött „colonatus” intézményéből, részben az ősközösségi rend /nemzetiségi társadalom/ felbomlásának eredményeként alakult ki. Hazánkban már a 896 után időktől kezdve létezik, bár a feudális viszonyok nem mindenütt érvényesülnek, hanem összekeveredve jelennek meg az ősközösség még élő maradványaival; emellett a rabszolgaság intézményének a jelenségeivel is találkozunk. Az Árpádok alatt akként alakult ki, hogy a rabszolgaság megszűntével a nem szabad földművesek osztálya azonos közjogi helyzetbe került azokkal a szabad földművesekkel, akik a királyi birtokok adományozása folytán olyan földesúri /magán-/ hatóság alá kerültek, amely a bírói, hadi és gazdasági részhatalomból állt. A jobbágy család- és vagyonjogilag önálló személyiség. De ők viselték az állami és egyházi közterheket /kilenced, tized/ és a földesúrnak - a telekhasználat haszonbérletéül - szolgáltatásokkal tartoztak. Ezeket az urbárium állapította meg. 1514-1556 közötti időszak leszámításával szabad költözködési joguk volt. Az 1758-i uralkodói sikertelen felszabadítási kísérlet után 1848-ban törvényesen megszüntették a jobbágyságot. Ezt azonban már a neoabszolutisztikus rendszer kormányzata hajtotta végre. A középkorban a jobbágyság legelőkelőbb elemei nálunk is - mint Európa más részein is - 1/ a harcos elemek, a katonáskodó várjobbágyok voltak /miles/; 2/ a várnép /castrenses/ mezőgazdasági és más termelő elem volt; 3/ az udvarnokok /udvornici/ és szabad földművelők, a királyi, főpapi és főúri uradalmakon éltek; 4/ végül a telepesek /hospites/ idegenből érkezett, főleg olasz és német elem, továbbá magyar és szláv földműves, iparos és kereskedő nép, olyanok, akik a várak köré telepedtek. - A jobbágyok felett az úriszéken /Lásd!/ saját földesuraik bíráskodtak. A XIV. sz.-ban már a mezőgazdasági árutermelés megindulásával a jobbágyság egy vékony rétege meg is gazdagodhatott. A tömegek azonban elszegényedve zsellérekké - jobbágytelekkel nem rendelkező, a földesúr allódiumán /törzsi eredetű földtulajdonán/ tengődő robotosokká - váltak. Tovább növelte a zsellértömegeket, hogy földesuraik, árutermelésük fokozása végett növelték majorsági földjeiket. Ezáltal mind több művelhető telket raboltak el a jobbágytól. A jobbágytelkek ezáltal 1/4 - 1/16 közötti parcellákra törpülve zsellérszínvonalra vetették hazánk valamennyi parasztját /magyart, szlávot, románt egyaránt!/. Az 1760-as évek uralkodónői urbérrendelete csupán megszorítani kísérelte a földesúri önkényt. Nem gondolt pl. a földesúri lelemény által megragadott roppant méretű és természetvédelemellenes „irtvány”-okra /Lásd!/. Az uralkodói 1783, 1785-i jobbágyrendeleteket a nemesség semmibe vette. A jobbágyság 1848-ban végülis megszűnt. Ez azonban váltságdíj ellenében történt, és nem törölték el ei. pl. a szőllődézsmát. Az 1920 utáni országvesztő ellenforradalmi rezsim főpapi és földesúri parasztnyomorát, a proletárdiktatúra nyomán kiteljesedő szocialista népi hatalom rendszere számolta fel. - Megjegyzendő végül, hogy MO minden részében igen sok nemes züllött paraszti nyomorba. Falvak egész sorának helynévképzésében akadunk „Nemes” összetételűekre: Nemesabony /Pozsony vm./, Nemesapáti /Zala vm./, Nemesbikk /Borsod vm./, Nemesborzova /Szatmár vm./, Nemesbudafalva /Szolnok-Doboka vm./, Nemesdedina /Árva vm./, Nemesdicske /Nyitra vm./, Nemeskürt /Nyitra vm./, Nemesmedves /Vas vm./, Nemesnádudvar /PPSKk. vm./, Nemessány /Szepes vm./, Nemeszsuk /Kolozs vm./ és több már összesen 64 falu, az ország valamennyi táján kivétel nélkül. Megkülönböztetésekre is van példa: Pórdömölk - Nemesdömölk /Celldömölk Vas vm./. Végül e címszó előtti s utáni négy „Jobbágy” előtagú falu.
