HERNÁDI GYULA (1926–, író)
HERNÁDI GYULA (1926–, író)
Nem tudok mit kezdeni szabadságommal. A lehetőség többet ér, mint a megvalósulás.
Az ember akarhatja, hogy szabad legyen. És ez a legtöbb. Enélkül semmi sincs az emberben.
A lényeges döntésekben szabad az ember. Néha látszólag csak kicsi mozdulaton múlik, de a váltó is kicsit mozdul a sín mellett, a vonat mégis egészen más irányba kanyarodik, nem?
A következmény alól nem ment fel senki és semmi. Csak a keresztények kapnak bűnbocsánatot. Engem más törvények szerint ítélnek meg.
… magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valaki. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat.
… mindig az asszony a hitelező. Mindig ő ad többet.
A jósághoz nemcsak szerencse kell, okosság is kell …
Szerintem kétféle etikai magatartás van. Egy állandóan terjeszkedő, az élet lehetőségeit a maximumig kihasználni akaró, talán intenzitás-etikainak nevezhető magatartás, amellyel a személyiség óhatatlanul sérti, üti a másik létét; és egy másik, a szolidaritás-etikai, amely az elsőnek pontosan a fordítottja.
… csak úgy lehet szabad és boldog az ember, ha ugyanakkor mindenki más szabad és boldog.
A csodálkozás a legtöbb, az egyetlen lehetőségünk. Maga a csodálkozás, a kérdésfeltevés kínja és gyönyöre, ami a feszültséget egy kicsit oldja.
Mindegy, hogy atomfizikus, könyvelő, vagy Közért-eladó; aki hivatást tud teremteni abból, amit csinál, azonos belső értéket hordoz.
Nem hiszek a tudaton kívüli lelki jelenségekben. Csak még meg nem magyarázott jelenségek vannak.
… a matematika a világ értelmezésének egyetlen lehetősége.
… ma a világnak ezen a részén lehet megcsinálni a nagy irodalmat. A nagy irodalomhoz sűrű víz kell és kemény fal, amelytől el lehet rugaszkodni.
… a világ végtelensége és az ember etikai érzéke együttvéve pontosan azt adják, aminek reményében Istent vetítünk magunk fölé.
… próbáljuk meg, amennyire tudjuk, magunkban, magunk körül elérni a végtelent!
A megismerés akkor igaz, ha a természetfeletti hatalom növelését segíti, a cselekvés akkor jó, ha olyan cselekvés, amely úgy jó az egyénnek, ha egyben a társadalmi haladást, tehát a természet feletti hatalmat erősíti, az esztétikumban az a szép, ami sajátos érzelmi töltésével szimbolikusan a szabadságszükségletet elégíti ki.
… a boldogság, mint értékmegvalósítás tulajdonképpen szabadságszükséglet-kielégítés.
Nálunk már az is partizánnak hitte magát, aki otthon Hitler-vicceket mesélt a feleségének.
… toldozgatjuk, foldozgatjuk a régi rosszat, amikor tudjuk, hogy megjavíthatatlan.
A péntek lépcsőin. Bp., 1959. Folyosók. Szépirodalmi, 1966.
